blog

A nagy oktatási szoftverháború

Nem tudom, hogy csak én vagyok nagyon eltájolódva mindenféle lehetőségek és törvényi keretek terén, vagy esetleg mások is belépnének az értetlenkedők táborába, mindenesetre fel nem foghatom, hogy egy olyan piacon, mint az operációs rendszerek, szoftverek, stb., illetve ezek oktatási intézményekre licenszezett szállítmányai, hogy lehet még a 21. században kvázi monopol jogokat osztogatni, pláne központilag. Az index írja, hogy márciusban lejár a nagy Microsoft licensz (a Campus és a School), így csipkednie kell magát az oktatási miniszternek és csapatának, hogy időben tető alá hozza az új szerződést – legyen az váltás vagy hosszabbítás (mellesleg előbbiről még a legmerészebb kommentátorok sem nagyon beszélnek). Azt nem tudom, miért?!

Világos, hogy nem az egyszeri egyetemi munkás az, aki döntést hoz, és az is világos, hogy itt kemény lobbiháttérről van szó, vagyis biznisz (tegnap este valamiért nagyon ki volt hegyezve a fülem, és azt vettem észre, hogy a magyar “üzlet” szó olyannyira kihalt, hogy már a közszolgálati csatornán sem használják…), kedves jónép. Nem tudom, ki mit kap egy-egy szerződés elősegítéséért, vagy egyáltalán ki véleményez pályázatokat, vagy – első lépésben – ki írja ki a pályázatot (már persze ha kiírják), de a sok pénzügyi és egyéb megfontolás mellé talán érdemes lenne néhány más szempontot is beilleszteni. (Persze, tudom, naivitás, de az ünnepek közeledtével az ember annyi szépet és jót szeretne… na persze…)

  • Mi lenne, ha nem központilag osztanák le a licenszeket, hanem minimum egyetemi szintű döntések alapján szerződhetnének az egyes intézmények? Miért nem teszik lehetővé, hogy az egyetemek szakemberei (vagy ha nincs ilyen, akkor felkért szakértő) hatásvizsgálattal segítsék a döntést: így alternatívák is terítékre kerülhetnének, és adott esetben – horribile dictu – a hatékonyság mellé még spórolni is lehetne?
  • Ha igazi verseny alakulna ki, akkor persze némi szabályozásra lehetőséget kellene teremteni, amivel védve lenne a mezei felhasználó: például kikötés lenne, hogy a programokkal előállított dokumentumoknak minden esetben kompatibilisnek kell lennie más szoftvercsomagok formátumaival.
  • Tudom, tudom, naivitás, de ez például egy lehetőség lenne arra, hogy a nagy óriás is legalább a füle botját mozdítsa ezen a téren. (Hát még ha olyan felvilágosult lenne a törvényalkotó, hogy a böngészők terén kitételként feltüntetné a web standardok betartását… Na, lenne probléma a Gates háztartásban…)
  • Mi lenne, ha valaki egyszer megkérdezné a felhasználókat, hogy tulajdonképpen pontosan milyen programokra is lenne szüksége? És persze: mire nem? Ha már oktatási szektorra specializált licenszről beszélünk, tessék oktatási szektorra fejlesztett csomaggal előállni! Ne a piacon is árult csomagokat tessék rásózni a vevőre. (Ismeri egyáltalán a döntéshozó a gépparkok aktuális állapotát, amire fantasztikus programcsomagokat szán?)
  • Végül csak egy megjegyzés: ha minden egyéb szektorban verseny van, vagy legalábbis annak látszó valami, akkor a fejleszteni, modernizálni kívánt, gazdasági alapokra helyezett/helyezendő felsőoktatási szektorban vajon miért nem lehet megteremteni ennek az alapjait?

Tudom, hogy ezek többnyire költői kérdések, és lehet jót mosolyogni az egészen, de akkor is tessék majd mosolyogni, amikor pl. egy hallgató prezentál, ráadásul notebook-ot is használ, és mindenféle ingyenes, nyílt forráskódú programokat kell letöltögetni állandóan, hogy a különböző formátumú kép- és hangzóanyagokat meg lehessen tekinteni illetve hallgatni. Ennyi pénzért, amennyit a tárca kifizetni tervez (az eddigi 5 milliárd helyett most jóval többet!), talán követelményeket is lehetne támasztani. És akkor lehetne hátradőlve nézni, hogy vajon ki ugrik magasabbat.

Oké, kivettem az ujjam a biliből, és jött a déli szél is becsukni a mesekönyvet.

Standard

A nagy oktatási szoftverháború” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Sparhelt szerint:

    Ha valamit nagy tömegben veszel, jobban lehet alkudni. Kb ez az érv szól mellette..
    (A jatt is több. :-))
    Amúgy meg tele van a hócipőm a politikusokkal..

  2. DJS szerint:

    Nézd, ez borzasztóan egyszerű. Amikor nagy tételben veszel valamit, pláne az oktatásba, akkor sokkal olcsóbb lesz darabáron. Eddig 5-6 milliárdból kijött egy országnyi Windows vag Office – ha ugyanezt egyenként akarnád megvenni, akkor több lenne az adminisztrációs költség (száz egyetem, az száz pályázat, ötven hivatal, az ötven pályázat), és sokkal drágább lenne (6 milliárd forint az 150 ezer Windows, mai árakon, ehhez képest van vagy félmillió diák, és akkor az iskolai gépekről még nem is beszéltünk).

    Eddig az üzlet. A másik, hogy az oktatásba életveszélyes új technológiát bevezetni, hiszen azt kell gyakoroltatni, ami elterjedt, és jelenleg a Windows az elterjedt. Kvázi nincs is olyan megoldás, ami ki tudná váltani, mert hát a programok java része erre készül, és ez a leendő alkalmazottaknak döntő fontosságú. Arról nem is beszélve, hogy az Office ipari szabvány.

    Ja, meg ott van az a probléma is, hogy ha most nem fizetnek, akkor záros határidőn belül az egész országban le kellene cserélni a Windowst. Pont most, amikor amúgy is zűrzavaros a politikai helyzet, botrányok sorakoznak, állandó tüntetések, elégedetlenség, Gárda, sztrájk, népszavazás, metró, BKV, unió, Gyurcsány, MSZP, Fidesz, meg minden, amit akartok. Nincs olyan helyzetben a kormány, hogy végre tudjon hajtani egy ilyen akciót, ehhez jó viszony kell az emberekkel, meg ilyesmi. Kisebb gondjuk is nagyobb ennél, és ez a pár tíz milliárd forint egy tízezer milliárdos költségvetésben igazán aprópénz, feláldozzák a viszonylagos nyugalom érdekében.

    Hát szóval, csak ennyi szól a Windows mellett. Egyébiránt én se nagyon szeretem, de ez van. Ja, még valami: ne gondold, hogy ez csak ránk jellemző, az egész világon így van. Oroszországban nemrég kitalálták, hogy a saját Linuxukat fogják használni, aztán most megint kitört a balhé, Putyin távozik, meg minden, szóval már nem is beszélnek róla. Kínában se használnak Linuxot, pedig ott minden amellett szólna. Tehát itt és most nem a magyar politika a ludas, ez a nemzetközi norma. Az már igaz, hogy nem próbálnak újítani, csak alkalmazkodnak, de mint látod, nagyon nincs se okuk, se lehetőségük a probléma konstruktív megoldására. A Microsoft egyébként se lenne benne semmiben, az egész világos késhegyig védi az érdekeit, képes volt egy évtizedig pereskedni az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval is az igazáért, miért pont tőlünk ijedne meg? Egy ilyen kis, pár milliós piactól az a cég, aminek most adták el az egymilliárdodik termékét? Érted…

Hozzászólások lezárva.