film

A Nagy Mafla, a Matriárka, és a Védekező Ösztön

The Blind Side Előre szólok: kicsit fanyalogni fogok. A The Blind Side csakis azért került fel a megtekintendők listájára, mert a fránya Oscar® miatt mégiscsak illendő – bár azt már előzetesen is éreztem a sztori alapján, hogy nem fedi az ízlésvilágom a film által kínált tematika ilyeténképpeni realizálását. Becsülettel megnéztem, és csak megerősíteni tudom: tényleg nem nyert (nálam). Félreértés ne essék, nincs komolyabb baj a filmmel, nyilván szerethető is lehetne, de számomra azon túl, hogy egy hányatott sorsú, finoman szólva sem kiemelkedő okos, ámbár igen szeretetreméltó fekete srác sportbéli felemelkedését egy brutálisan politikailag korrekt (és ha még nem lenne elég, valódi történet alapján idevarázsolt) környezetbe és családba integrálva, egy matriárka által vezérelve különösebb narratív csúcspontok és meglepetések nélkül bemutassák, nos ezen túl tényleg nem tudok mit hozzátenni. Sandra Bullock teljesen profin hozza a profiljába nem nagyon igazodó figurát, tényleg jó színésznő, akárki akármit is mond, de az állandóan moslygós és érthetetlenül nyugis férj már kevéssé illik a képbe, és az egész PC-máz furán anakronisztikus már (no persze, a fesztiválzsűrik még mindig szeretik az ilyesmit, gondolom).

Most nem megyek bele abba, hogyan lehetne a film címe az egész sztori metaforája, merthogy a film maga sem igazán tud (vagy nem akar) rájátszani erre, pedig szép szimbolikát lehetett volna keríteni eköré. Így viszont marad egy “ébredések”-jellegű fejlődéstörténet, amelynek az egyetlen csattanója és levezetése az, hogy igaz történet (meg is sasolhatjuk a családi fényképeket a végén). Érzelmileg biztosan működik a film (az unásig ismételgetett védekező ösztön egyértelmű családi kontextust kap), mint minden hasonszőrű, és végülis profi vállalkozás: rendesen megvannak a pontok benne, ahol sírni vagy épp nevetni kell, van benne mélypont és felemelkedés – csak valahogy az egész nem tud nagyobb hullámokat kavarni a játékidő alatt, meglehetősen kiegyensúlyozott, patikamérlegen méricskélt drámai adagokat kap a kedves néző, mert azt azért ugye senki nem gondolja komolyan, hogy egy szerény értelmi képességű, ám brutális fizikai erővel megáldott srác érvényesülése az amerikai fociban majd mindenkit ráébreszt valami morális és emócionális üzenet jelentősségére. Összességében tehát közepes dolgozat, vagyis úgymond tipikus hollywoodi szórakoztatóipari dolgozat, amely ezúttal sport hivatkozásokat hivatott működtetni.

Standard