digitális, utazás

A MÁV és az otthon nyomtatott jegy kacifántos modellje

Azt tartja a mondás, hogy modernizálni, fejleszteni csak akkor érdemes, ha megtakarítást, vagy valamilyen szempontú előrelépést szeretnénk elérni. Ez még akkor is igaz szokott lenni, ha éppen a Magyar Államvasutak Zrt-ről van szó, és még akkor is, ha nevezett cég egyre több online kényelmi szolgáltatás bevezetésén munkálkodik az utazó közönség nem kis örömére. Néha azonban felüti fejét az a fázis a megvalósításban, amikor kiderül, hogy az egész inkább csak nehezít, indokolatlanul bonyolít, kényelmetlenné válik mindenkinek. Az ilyen fejlesztést az implementáció előtt abortálni illik, vagy legalábbis alaposan átdolgozni. Bár a MÁV most nagy örömmel jelentette be az otthoni menetjegy nyomtatós opcióját, látni kell, hogy ez sajnos ebben a formában inkább nyűg, mint előremutató vállalkozás, hangsúlyozom: mind a MÁV alkalmazottai, mind pedig az utas számára. Minden jó szándék ellenére a következőképpen néz ki a procedúra: szokásos módon az ember online megvásárolja a jegyet, majd az otthoni nyomtatás opcióját jelöli be (mintha nem lehetne egyébként máshol nyomtatni, de ne akadjunk fenn minden apróságon). Ekkor már jön is a számomra felesleges folyamat: nem elég, hogy még a születési adataimra kíváncsi, de névre szóló számlát is készít a rendszer. Kérdem én: minek? Következő lépés: kinyomtatja a reménybeli utas a pdf-ben előálló “jegyet”, amin minden adat, időpont, vonatszám, stb., valamint egy QR-kód is látható. Minő haladás, a MÁV beleszeret a QR-kódokba, ráadásul jobban, mint a BKV! De itt még koránt sincs vége…

Vajon miért érdekli a MÁV-ot a születési dátum?

Ülünk a vonaton, várjuk az A/4-es jeggyel a kalauzt, aki már közeledtében előrántja zsebéből az érintőképernyős, kamerával felszerelt telefonját, amit beindítja a MÁV-appot: nem láttam rendesen, de alap színekből összeállított, igen-nem jellegű, pipa-iksz interakciós séma a felhasználói felület – na itt tapi, kamera indul, QR-kód beszkennel, máris minden adat megjelenik. Eddig minden szép, és jó, de kalauzunk átmegy vizsgálódóba: elkezdi összehasonlítani a telefon képernyőjén megjelenő adatokat a kinyomtatott lapon lévőkkel, szorgosan pipálva a rubrikákat, majd elkéri a személyi igazolványt! Már a projekt ismertetőjében is szemet szúrt, hogy vajon mi indokolja a személyi igazolvány vizslatását – teszem azt – egy teljes áru jegynél, amihez az ég adta egy világon semmi mellékelt, plusz dokumentum nem szükséges, bárki megvásárolhatja? Egyáltalán, mi végre ez a nagy ellenőrizgetés? Komolyan felfoghatatlan, hogy ha már generál a rendszer egy olyan QR-kódot, amin minden szükséges adat ott van, minek még pluszban a sok adat, és minek a tökéletesen pótcselekvésnek tűnő ellenőrizgetés, pipálgatás? A sima online jegyeknél sincs ilyen, tehát a webes felületen vásárolt jegyek ezek szerint nem egy kategóriába/elbírálás alá esnek?

Mi van, ha nem otthon nyomtatnék?

Szép, jó dolog lenne ez, már-már a világ boldogabb felét idéző eljárás, de az implementáció valahogy ismét olyan magyar specifikumokkal lett megspékelve, amitől az egész egy nyűggé válik. Zakatolunk tovább…

Standard

A MÁV és az otthon nyomtatott jegy kacifántos modellje” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Balogh József szerint:

    Gondolkodjunk! Egy A4 -es lap van az utas kezébe, amely a kinyomtatás után feljogosítja az utazásra. Ha nem lenne a jegy személyhez kötve, akkor azt a jegyet többen is felhasználhatnák fénymásolás vagy újabb nyomtatás útján. A jegyvizsgáló hogyan döntse le azonos tartalmú jeggyel utazó két utas esetén, hogy melyikük jegye a valódi?! Ha eljutottunk gondolatban odáig, hogy valamilyen módon a jegyet az utashoz kell kötni, akkor kézenfekvő adat az utas neve. Vajon elegendő az utas neve? Az esetek többségében igen. Azonban egy ujabb személyre jellemző adat már egyértelműen azonsíthatóvá teszi az utast. Kérdezed, hogy miért van szükség a születési dátumra. Talán nem gondokodtál még el azon, hogy egy vonatjegy vásárlása esetén a születési dátum alapvetően meghatározza az igénybevehető kedvezmények körét és a jegyvizsgáló ma is jogosult elkérni az utas személy azonosságát igazoló okmányát. Nemzetközi vasúti jegyet sehol sem lehet váltani Európában a név és a születési dátum megadása nélkül. Nézz utána! Azt írod, hogy teljesáru jegy esetén erre nincs szükség. Gondokodjunk!

    Azt írod, hogy a jegyvizsgáló sokáig egyeztette a jegy adatait a jeggyel.
    Az ellenőrzés során a jegyen lévő adatokat egyezteti a készülék adataival. Gondolkodj el azon vajon miért kell ezt tennie és légy türelmes, összesen egy napja láthatnak üzemi körülmények között ilyen jegyeket.
    Azt írod, hogy ez a MÁV kacifántos modellje. Bizonyára még nem váltottál ilyen típusú jegyet az osztrák, német vagy a francia vasút hasonló megoldással működő rendszerében. Szánj rá időt és megtapsztalhatod, hogy nem MÁV kacifántosságról van szó.
    Bizom benne ha tovább tájékozódsz, akkor az újabb ismeretek által érthetővé válnak a megoldás további általad nem is említett “kacifántos” meggondolásai is.

    • Oké, gondolkodjunk:
      1) “Egy A4 -es lap van az utas kezébe, amely a kinyomtatás után feljogosítja az utazásra. Ha nem lenne a jegy személyhez kötve, akkor azt a jegyet többen is felhasználhatnák fénymásolás vagy újabb nyomtatás útján. A jegyvizsgáló hogyan döntse le azonos tartalmú jeggyel utazó két utas esetén, hogy melyikük jegye a valódi?!” – Úgy, hogy egyszer lehet kinyomtatni az adott jegyet és kódot. Valamint, ha egyszer a kalauz érvényesítette a kódot, még egyszer nem lehet felhasználni. Miért, ennyi erővel a 10 számjegyből álló kódról a kioszk vajon honnan tudja, hogy az a személy használja, aki kifizette a jegyet?

      2) “Ha eljutottunk gondolatban odáig, hogy valamilyen módon a jegyet az utashoz kell kötni, akkor kézenfekvő adat az utas neve. Vajon elegendő az utas neve? Az esetek többségében igen. Azonban egy ujabb személyre jellemző adat már egyértelműen azonsíthatóvá teszi az utast.” – De mégis, miért kell azonosítani az utast? Ha jegypénztárnál veszi a jegyet, vagy online, de kioszknál nyomtatja, akkor vajon miért nincs erre szükség?

      3) “Kérdezed, hogy miért van szükség a születési dátumra. Talán nem gondokodtál még el azon, hogy egy vonatjegy vásárlása esetén a születési dátum alapvetően meghatározza az igénybevehető kedvezmények körét és a jegyvizsgáló ma is jogosult elkérni az utas személy azonosságát igazoló okmányát. Nemzetközi vasúti jegyet sehol sem lehet váltani Európában a név és a születési dátum megadása nélkül. Nézz utána! Azt írod, hogy teljesáru jegy esetén erre nincs szükség. Gondokodjunk!” – Oké, továbbra is gondolkodjunk: valóban, egyetértek, amennyiben azonosításhoz kötött kedvezményről van szó, minden egyéb esetben is kell a személyazonosságot igazoló hivatalos okmány – ezzel, ha jól látom, nem is vitatkoztam egy percig sem. De teljes áru menetjegynél mikor és hol kell név és születési dátum? Európában és itthon? Hol? Mióta? Világosíts fel, kérlek, mert eleddig a MÁV-nál pl. ez nem volt gyakorlat – és ha nem otthon nyomtatott jegyről van szó, most sem az. Mi végre ez a megkülönböztetés? Egy értelmes indokot mondj, hogy megnyugodjon háborgó lelkem…

      4) “Azt írod, hogy a jegyvizsgáló sokáig egyeztette a jegy adatait a jeggyel. Az ellenőrzés során a jegyen lévő adatokat egyezteti a készülék adataival.” – Nem. Nem a készülék adataival egyezteti: a papírról beolvasott adatokat egyezteti a papíron látható adatokkal. Ha a készüléken lévő adatokkal (vagy, horribile dictu: egy központi adatbázisban meglévő adattal) egyeztetné, azt mondom, mindent értek, így kell ezt csinálni. De nem: ugyanazon dokumentumon duplikált, a MÁV által létrehozott adatpárt egyeztet… önamgával… Miért is? Nem bízik benne a MÁV, hogy a QR-kód generációja pontos?

      5) “Azt írod, hogy ez a MÁV kacifántos modellje. Bizonyára még nem váltottál ilyen típusú jegyet az osztrák, német vagy a francia vasút hasonló megoldással működő rendszerében.” – Nem, igazad van, tényleg nem. Ettől még nem lesz jobb. Ha ott is így csinálják (ne hagyj kétségek közt: így csinálják?), akkor attól még nem tartom jó és működő modellnek. Én a cseh és a szlovák példát láttam nem olyan régen: vonalkód, leolvas, központi adatbázis, zölden világít vagy csippant, és kész. Baj, ha ez szerintem civilizáltabb, okosabb, jobb megoldás?

      Biztos az én hibám, és akkor élek ezzel a kereszttel, de ha speciel utazni indulok, szeretem, ha minél egyszerűbben és értelmesebben intézhető mindez. Azt is szeretem, ha civilizált körülmények között folyik a jegyek ellenőrzése, jogos elvárásokkal és az azokra való megfeleléssel. Egyszerű kérdés: vajon a Volánbusznak miért nincs szüksége mindezen adatokra az otthoni nyomtatáshoz – csak hogy egy másik, már évek óta működő hazai modellt említsek? Értem, nyilván ők a hülyék – csak akkor vajon miért működik mégis mindenki megelégedésére ez a módszer? Miért vannak meg a nevem és a születési adataim, valamint a személyi igazolványom nélkül? Miért nem kell nekik azonosítaniuk ahhoz, hogy felszállhassak a buszaikra? (Kivétel, ismételten, ha valamilyen olyan kedvezmény igénybevételét eszközlöm, ahol teljesen jogos, hogy valamivel igazolnom kell a jogosultságot!) Gondolkodjunk, mást nem tudok mondani…

    • ZOLTÁN szerint:

      Kedves József!

      Nem olvastam végig a hozzászólásodat, de az elején valami megütötte a szememet.
      A következőt reagálnám a hozzászólásod elejére…
      A jegy fénymásolása teljesen értelmetlen, mivel a telefonnal nem csak a QR kódot olvassa be a telefon és figyeli, hogy érvényes-e, hanem a MÁV informatikai rendszerében kezeli is (vagyis ellenőrzi). Tehát ismételt felhasználás eleve kizárva. Ha pedig olyan balfék volt az utas, hogy elhagyta, akkor külön úgy kell neki. Sima menetjegy esetén (amit pénztárban váltott) esélye sem lenne pótolni azt, itt viszont újra tudja nyomtatni. Szerintem egy jól kidolgozott rendszer ez némi feleslegességgel is.

      Igazat adok a cikk írójának is, mivel ez a dolog, hogy névre szól a jegy, illetve egy kimondott vonatra érvényes csak, ez egy tök értelmetlen dolog. Egy ilyen országban, mint a miénk, ahol nem megy egy vonat sem 6 óránál többet, és a vonatok túlnyomó többsége személyvonat (nem pedig EuroNight, EuroStar, ICE, TGV, stb.), egyszerűen nincs értelme egy kimondott vonathoz kötni a jegyet, főleg nem egy személyhez. Itt bőven elég lett volna az, hogy bárki megveheti, bárki felhasználhatja (mint a pénztárban váltott jegyek), nem pedig agyoncicomázni mindenféle extra funkciókkal, amivel a jegyvizsgáló munkája is meg van nehezítve jelentős mértékben. Arról meg már nem is beszélek, hogy azzal kapcsolatban is ellentmondások vannak, hogy a kaller elkérheti-e a személyit, ha a jegy érvényes. Jogilag nem a legkorrektebb. Jó, oké, ez is benne van az utazási szabályzatban, bla bla bla, de akkor is…

      Ausztriában és Németországban már sok-sok éve is láttam hasonlót, örülök, hogy mi is eljutottunk ide 10 év késéssel – bár még van mit finomítani a dolgon. Nem milliárdokért GPS-t nyomkövető rendszereket kellett volna a vonatokra rendelni, hanem pályát építeni, szolgáltatást javítani, állomásépületet korszerűsíteni, újítani, illetve már régen meg kellett volna valósítani ezt a jegyvásárlási rendszert.
      Csak hát ugyebár kinek mi volt az érdeke?!…

      Üdw a 21. században! 🙂

  2. rickyramirez szerint:

    Elgondolkodtatott az írás, és bár lehet, hogy kiforratlan még az új rendszer, és éppen ezért lehet, hogy változtatni, finomítani fognak rajta, de alapjában véve érthető, hogy mi miért van. Lássuk:

    1.) Azt nem lehet megakadályozni, hogy többször is kinyomtathassa valaki ugyanazt a jegyet. Ebből következően többször is felhasználható lesz, mert nincs a központi szerverrel kapcsolata a jegyvizsgálónak az ellenőrzés során, így nem tud egy időpecsétet ráütni a jegyre, tehát az ellenőrzés során nem tudja érvényesíteni / érvényteleníteni a jegyet (ahogy tetszik). Ez egyébként jelenleg nem is lenne teljes körűen biztosítható, mivel nagyon sok olyan vonal ill. vonalszakasz van, ahol a hálózati lefedettség gyenge vagy teljesen hiányzik. Ez (lehet) az oka annak is, hogy menettérti jegyet nem lehet venni, csak egy útra szólót. Külföldön mondjuk a fővonalak mentén ez működik (és Magyarországon is működne), de ha csak oda lehetne otthon nyomtatott jegyet váltani, akkor az lenne a baj.
    Az “otthon” nyomtatás fogalmát tessék az “utas által végzett” nyomtatásként értelmezni, ez szerintem egyértelmű.
    Ha kioszk útján veszi át valaki a jegyét, akkor más a helyzet: a kioszknak nem kell tudnia, hogy az volt-e a jegy megvásárlója, aki a kódot megadja. Ha valaki vásárolt, és kapott egy átvételi kódot, akkor bolond lesz másnak megadni, hiszen akkor más átveheti, és ő pedig jegy nélkül marad. A kioszknál nincs többszöri nyomtatási lehetőség, ez a lényeg. Megadja az utas a kódot, és a kioszk útján – mivel az kapcsolatban áll a központi szerverrel – az a jegyátvételi kód inaktívvá válik: hiába adják meg újra, már nem lesz érvényes.

    2.) Ha kioszk útján vagy jegypénztárban veszi a jegyet az utas, akkor nincs lehetőség a jegy többszörözésére. Ezért nincs szükség ilyen esetekben a személyazonosság igazolására.

    3.) A név és a születési dátum megadásához azért van szükség, hogy ne lehessen többször kinyomtatva felhasználni. Európa más országaiban is mindenhol névre szól az ily módon otthon kinyomtatható jegy, pl: Németország, Svájc, Hollandia. Tehát ez a fajta azonosítás nem magyar sajátosság. Ha jegypénztárban veszi valaki a jegyet, akkor nem tud belőle másolatot készíteni, ezért ott nem kell a név és a születési dátum, kinyomtatni viszont százszor is lehet. A konkrét vonathoz kötés pedig azért szükséges, hogy ugyanaz a személy ne tudjon mondjuk reggel és este is ugyanazon két állomás között utazni (elutazik reggel, hazajön délután, és este, amikor még mindig a jegy érvényességi idején belül vagyunk, ismét utazik – ezt a jegyvizsgáló nem tudja felismerni, hiszen nincs kapcsolata a központi szerverrel).

    4.) A jegyvizsgáló ellenőrzi az adatokat a QR-kód alapján: itt szerintem arról van szó, hogy magát a kódot nem igazán lehet ugye házilag úgy megváltoztatni, hogy az jó is legyen, de a nevet és a születési adatot, illetőleg a jegy érvényességi idejét és a kiválasztott vonat számát már esetleg meg tudják úgy változtatni, hogy az eredetinek tűnjön (már magát a szöveges részt). Ezért kell a “kikódolás” során összevetni az adatokat. Ha megjelenik minden adat a jegyvizsgáló gépén is, akkor tényleg felesleges pipálgatni, csak ellenőrizni kell az érvényességi időt és a vonatszámot, valamint az utas személyi igazolványában a nevet és a születési időt. Most felvetődhet a kérdés: akkor miért nem elég csak a kód maga? Elvileg elég lehetne, hiszen minden adat benne van, de mégis kell a szöveges rész is, hogy pl. meg lehessen különböztetni egymástól a kinyomtatott jegyeket a jegyvizsgálónál lévő készülék nélkül is: mondjuk valaki nem dobja ki használat után, aztán lesz öt-hat kódja a táskájában, akkor fogalma nem lesz arról, hogy melyik az éppen érvényes (vannak ilyen emberek!), a jegyvizsgáló mindet ellenőrizgetheti, és akkor az lesz a baj, hogy jaj, kitalálták ezt az otthon nyomtatásos dolgot, aztán tessék megnézni, hogy milyen bonyolult és nehézkes: tíz percet ellenőriznek egyetlen utast…

    5.) Lásd: 3. pont!

    A Volánbusszal kapcsolatos felvetésre reagálva: itt online jegyvásárlás (amit itt ugye kioszk hiányában egyet jelent az otthoni – vagy saját magunk által végzett – nyomtatással) esetén ha nemzetközi utazásról van szó, meg kell adni az utas nevét és az utazás során nála lévő okmány számát!!! Érdekes, nem? Én magam is vásároltam ily módon jegyet már, és meg kellett adni mind a nevet, mint a születési dátumot, mind az úti okmány számát.
    Utánanéztem: belföldi utazásnál tényleg nem kér ilyen adatot (én ezt eddig nem használtam, meg nem is nagyon fogom, mert vonattal utazom mindenhová, de utánanéztem).
    Csakhogy: itt egyrészt van egy olyan megkötés, hogy csak Budapestről a Népliget, Stadion, Árpád híd, és Újpest-Városkapu autóbusz-állomásokról – a Volánbusz Zrt által üzemeltetett – induló, valamint ezekre az állomásokra érkező járatokra, ülőhelyfoglalást is tartalmazó menetjegyek vásárolhatók. Na most ha a MÁV-Start Zrt. mondjuk egy olyan megkötéssel vezette volna be az új szolgáltatását, hogy csak a Budapest-Keleti, Nyugati és Déli pályaudvarokról induló ill. érkező vonatokra lehet otthon (= saját magunk által) nyomtatott jegyet váltani, akkor rögtön az lett volna a reakció, hogy hihetetlen, hogy 2011-ben csak ilyen szintű szolgáltatást tudnak kitalálni. A MÁV-nál ilyen megkötés nincs!
    Másrészt: ahogyan fentebb is írtam, az ülőhelyfoglalás kötelező, amelyet az autóbusz üléseinek rajzán kell bejelölni (mint pl. a moziban vagy színházban történő helyfoglalás esetén). Na most ez esetben az utas, aki kinyomtatta otthon (=saját maga) a jegyét (és ugye meghatározott helyre / helyekre szól a jegye), bolond lesz több példányban kinyomtatni (bár technikailag természetesen megtehetné) és másnak is adni belőle, hiszen akkor többen fognak ugyanarra az ülésre / ülésekre bejelentkezni, nem tudja majd a gépjárművezető eldönteni, hogy ki a jogos jegybirtokos. Ez az önérdek biztosítja itt, hogy nem többszörözi valaki a jegyét. A vonaton – amennyiben nem pót- és helyjegyköteles a vonat – nincs konkrét helyhez kötés, így ez itt nem működik. Az mondjuk egy jogos kérdés, hogy ha pót- és helyjegyköteles a vonat (vagyis konkrét helyre szóló jegyet is kell venni), akkor (de csak akkor) el lehetne tekinteni a név- és születési adat megadásától. De ez technikai kérdés, ha egyszer úgy van beállítva a rendszer, hogy otthoni (saját) nyomtatásnál kéri a nevet és a születési adatot, akkor a pót- és helyjegyköteles vonatnál is kérni fogja. Meg lehet változtatni a jövőben, és lehetséges, hogy finomítani is fognak rajta.

    • “Azt nem lehet megakadályozni, hogy többször is kinyomtathassa valaki ugyanazt a jegyet. Ebből következően többször is felhasználható lesz, mert nincs a központi szerverrel kapcsolata a jegyvizsgálónak az ellenőrzés során, így nem tud egy időpecsétet ráütni a jegyre, tehát az ellenőrzés során nem tudja érvényesíteni / érvényteleníteni a jegyet (ahogy tetszik).”

      Erre találták ki a mobil appot, amivel érvényesíti a kalauz a jegyet. Ha egyszer érvényesítette, irreleváns, hány másolat készült. Szerintem. Minthogy innentől kezdve ugyanúgy működik, mint a kioszk – vagyis valamilyen szinten a központi adatbázisban felhasznált jeggyé válik. Éppen ezért nem látom a kioszkban és az otthon nyomtatott jegy közötti státuszbéli különbséget ebből a szempontból. A kódomat ugyanúgy kinyomtathatom ezerszer – de csak egyszer lehet felhasználni. Viszont a kioszk se a nevemre, se a születési dátumomra nem kíváncsi…

      “Ha valaki vásárolt, és kapott egy átvételi kódot, akkor bolond lesz másnak megadni, hiszen akkor más átveheti, és ő pedig jegy nélkül marad.”

      Ha valaki kinyomtatta a jegyét otthon, akkor bolond lesz másnak odaadni, hiszen akkor más felhasználhatja, ő pedig jegy nélkül marad. Így is működik a mondat – épp ezért nem látom a különbséget.

      “Ha kioszk útján vagy jegypénztárban veszi a jegyet az utas, akkor nincs lehetőség a jegy többszörözésére. Ezért nincs szükség ilyen esetekben a személyazonosság igazolására.”

      Lásd fentebb: a kioszk kódja is nyomtatandó… otthon/valahol. A kioszk valójában azt a munkát végzi el, amit a kalauz a mobil appon keresztül: érvényesíti, felhasználtnak minősíti a központi adatbázisban. Ismét kérdem: akkor mégis mi a különbség a megítélésben? Ugyanúgy fel tudja használni más is a kódomat, amit kinyomtatok – a helyzet szerintem nem különbözik ebben a tekintetben.

      “A név és a születési dátum megadásához azért van szükség, hogy ne lehessen többször kinyomtatva felhasználni.”

      Csak ismétlem magam: NEM ez akadályozza meg a többszöri felhasználást, hanem a kalauz érvényesítése (a másik esetben meg a kioszk érvényesít).

      “A Volánbusszal kapcsolatos felvetésre reagálva: itt online jegyvásárlás (amit itt ugye kioszk hiányában egyet jelent az otthoni – vagy saját magunk által végzett – nyomtatással) esetén ha nemzetközi utazásról van szó, meg kell adni az utas nevét és az utazás során nála lévő okmány számát!!! Érdekes, nem? Én magam is vásároltam ily módon jegyet már, és meg kellett adni mind a nevet, mint a születési dátumot, mind az úti okmány számát.”

      Ismételten mondom: nemzetközi utazásnál, illetve bmilyen kedvezmény igénybevétele esetén abszolút jogos, hogy akár az okmány számát, vagy valamilyen rendes azonosító adatot kérnek! Én nem erről beszéltem eddig sem!

      “Utánanéztem: belföldi utazásnál tényleg nem kér ilyen adatot (én ezt eddig nem használtam, meg nem is nagyon fogom, mert vonattal utazom mindenhová, de utánanéztem).
      Csakhogy: itt egyrészt van egy olyan megkötés, hogy csak Budapestről a Népliget, Stadion, Árpád híd, és Újpest-Városkapu autóbusz-állomásokról – a Volánbusz Zrt által üzemeltetett – induló, valamint ezekre az állomásokra érkező járatokra, ülőhelyfoglalást is tartalmazó menetjegyek vásárolhatók.”

      Pontosan, egyelőre limitálva van a helyszín. Ebben a tekintetben a MÁV ügyesebb, semmi kétség! (Egyébként is csak azért kritizálom a rendszernek a problematikus részét, mert alapjában véve előremutatónak, és tovább gondolásra érdemesnek tartom!)

      “Másrészt: ahogyan fentebb is írtam, az ülőhelyfoglalás kötelező, amelyet az autóbusz üléseinek rajzán kell bejelölni (mint pl. a moziban vagy színházban történő helyfoglalás esetén). Na most ez esetben az utas, aki kinyomtatta otthon (=saját maga) a jegyét (és ugye meghatározott helyre / helyekre szól a jegye), bolond lesz több példányban kinyomtatni (bár technikailag természetesen megtehetné) és másnak is adni belőle, hiszen akkor többen fognak ugyanarra az ülésre / ülésekre bejelentkezni, nem tudja majd a gépjárművezető eldönteni, hogy ki a jogos jegybirtokos. Ez az önérdek biztosítja itt, hogy nem többszörözi valaki a jegyét.”

      Ugyanezen önérdek élhet a vasúti jegy esetében is… Egyébként a MÁV másodosztályú gyorskocsijain is számozva vannak az ülőhelyek, így ugyanezt az ülésre vett menetjegyes módszert ők is implementálhatnák – az IC-kocsikról nem is beszélve… Tehát nekem továbbra sem meggyőző érv az, hogy az otthoni nyomtatás miért kötődik (még egyszer: NEM a nemzetközi, NEM a kedvezményes jegyekre vonatkozó – kizárólag a teljes menetdíjú jegyre értendő!) személyes okmányokhoz.

    • ZOLTÁN szerint:

      De bizony, van a központi szerverrel kapcsolata a kallernek! Sőt, kimondottan egy saját APN-t használ a mobil, szóval saját csatornán keresztül megy az adat. Nincs ismételt felhasználás!

      • Na, hát akkor innentől kezdve tényleg nem értem a túlbonyolítást, hiszen valójában ugyanúgy működik az érvényesítés, mint a kioszkon keresztül. Köszi az infót!

  3. Vanek ur szerint:

    Sok mindent leírtak már itt az előttem szólók. Tényleg érdemes körbenézni a nyugat-európai vasutaknál: a helyzet ugyanez. A jegy névre szól, a különbség legfeljebb annyi, hogy nem a születésiu dátumot, hanem az okmányszámot kell megadni (amivel majd a vonaton igazolod magad). A dátum megadása barátibb: ha másnak veszek jegyet, a születési dátumát nagyobb eséllyel fogom tudni, mint a személyije számát.

    Volt még egy, amire nem válaszoltak: “Ekkor már jön is a számomra felesleges folyamat: nem elég, hogy még a születési adataimra kíváncsi, de névre szóló számlát is készít a rendszer. Kérdem én: minek?”
    Születési dátum azért kell, mert Kovács Bélából sok van, de ugyanaznap született Kovács Bélából ritkán van 1-nél több. Számlát pedig azért készít a rendszer, mert az ÁFA törvény előírja, hogy minden vásárlásról számlát vagy nyugtát kell készíteni, ebből ennél a fajta vásárlásnál csak a számla értelmezhető.

    Összevetve a külföldi vasutak példáival, az itthoni rendszer nem tűnik rosszabbnak vagy kacifántosabbnak. Van amiben szerintem jobb (pl. igazolványszám helyett születési dátumot kell megadni, vagy korlátozottan bár, de mégis visszaválthatod a jegyet), és van, amiben rosszabb (vonathoz van kötve a jegy). Összességében én örülök, hogy elindult, és a kioszkokról át is fogok állni az otthoni nyomtatásra.

    • Elnézést, de az, hogy máshol is így van, számomra nem érv. Sorolhatom én is, hogy megint máshol meg nem így van – nem ez a lényeg szerintem.

      “Születési dátum azért kell, mert Kovács Bélából sok van, de ugyanaznap született Kovács Bélából ritkán van 1-nél több. Számlát pedig azért készít a rendszer, mert az ÁFA törvény előírja, hogy minden vásárlásról számlát vagy nyugtát kell készíteni, ebből ennél a fajta vásárlásnál csak a számla értelmezhető.”

      Nem értem: egy olyan Kovács Béla van, aki pont azzal a QR-kóddal rendelkezik… Az ÁFA-törvény lehet, hogy ilyeneket ír elő, azonban például a vonatjegy esetében NEM kötelező: például ha én névre szóló számlát kérek-kapok (ebben az esetben nincs választási lehetőségem sem, míg az online jegyrendelési rendszer kioszkos változatában van!), akkor a munkáltatóm nem fogja elszámolni… Pontosan ezért nem kötelező a vonatjegyre számlát kérni/adni. Egyébként összességében, nem győzöm hangsúlyozni, én is örülök – főleg annak, hogy folyamatosan fejlesztik a rendszert, és eddig vajmi kevés kellemetlenségem volt az online jegyrendeléssel kapcsolatban: mindent lehet javítani, jobbítani, én ezzel a szándékkal cinikuskodom 😉

      • Vanek ur szerint:

        “Pontosan ezért nem kötelező a vonatjegyre számlát kérni/adni”
        Számlát nem, de nyugtát igen. A kinyomtatott jegy egyben nyugta is, azonban az otthon nyomtatott jegy nem felel meg a nyugtára vonatkozó előírásoknak, ezért készül a számla. Lásd még: 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról – 159-178.§

        “Nem értem: egy olyan Kovács Béla van, aki pont azzal a QR-kóddal rendelkezik”
        Csak ismételni tudom rickyramirezt: az otthoni jegynyomtatás egyik nagy rákfenéje, hogy nincs a vasútnak ráhatása arra, mi történik a fájllal azután, hogy az utas letöltötte magának. A személyhez kötés azt akadályozza meg igen egyszerűen, hogy ugyanazt a jegyet több példányban lemásold, és mindannyian ugyanazzal a jeggyel utazzatok. Ezért alkalmazza a többi vasút is ezt a megkötést az otthon nyomtatott jegyek esetében, miközben a pénztári jegyeknél természetesen nincs ilyen.
        A személyhez kötés egyik módját a német vasút csinálja: választható az, hogy a vásárlásnál használt bankkártyával “igazolod” magad. De a többség nevet és valamilyen okmányszámot kér. A név önmagában nem elég, hiszen a névazonosság elég gyakori jelenség. Ezért kérnek be valamilyen másodlagos azonosítót is.

        “Elnézést, de az, hogy máshol is így van, számomra nem érv.”
        Ebben az esetben bevált gyakorlatról beszélhetünk, ami mellett ráadásul súlyos érvek szólnak.

  4. rickyramirez szerint:

    Szeretnék egy-két dologra még reagálni, ha lehet.

    1. Az nem világos, hogy miért olyan nagy gond az, hogy meg kell adni a nevet és a születési dátumot. A MÁV-nak be kell tartania (és be is tartja) az erre vonatkozó szigorú adatvédelmi szabályokat, vagyis ezen adatokat kizárólag az utas azonosításához és a számla kiállításához használja fel (már feltéve, hogy nem más névre kéri valaki a számlát), reklámot ez alapján nem küldhet, harmadik félnek nem adhatja át. Ha ez valakit mégis zavar, akkor válassza továbbra is a kioszkos átvételt, vagy a jegypénztárban / jegyvizsgálónál történő jegyvásárlást.

    2. A nem pót- és helyjegyköteles vonatok esetében sokszor úgy van, hogy “trükközni” kell a vasutasoknak, hogy egyáltalán ki tudják állítani a vonatot, tehát nem tudható előre, hogy milyen kocsik alkotják majd a vonatot, és ezek így az ülőhelynyilvántartási rendszerben nem is szerepelhetnek, vagyis hiába vannak esetleg az ülések megszámozva, azt is előre tudni kell(ene), hogy melyik kocsik fognak majd közlekedni, és szerepelniük kellene a nyilvántartási rendszerben, hogy a helyfoglalás lehetséges legyen.
    Ráadásul ha egy helyjegyköteles vonattal is utazik valaki, akkor még ott van az a lehetőség, hogy csatlakozó vonattal érkezik vagy folytatja útját, és akkor a helyfoglalás ismét nem lehetséges.

    3. A számlakiállítással kapcsolatban sem értem, hogy mi nem világos. Ha valaki jegypénztárban vesz jegyet, és (pl. munkáltatói elszámolás céljából) számlára van szüksége, akkor azt ott jelzi, és kap egy számlát. Ha az E-Ticket-rendszerben veszi kioszkos átvétellel, akkor számlaigény esetén az előre rögzített számlaadatokból kiválasztja a megfelelőt, és arra a névre fog számlát kapni, amelyet a kioszk nyomtat ki a részére. Az otthoni nyomtatásnál is pontosan ugyanígy működik a dolog: ha elszámolás céljából szükségünk van számlára, akkor az E-Ticket-rendszerbe történő belépést követően rögzítjük a kívánt vállalkozás adatait és – azt kiválasztva – arra a névre fogunk elektronikus számlát kapni, amelyet el lehet küldeni a munkáltatónak, nem kell kinyomtatni, mert az úgy is érvényes (mint pl. amikor a közüzemi számlák is ily módon érkeznek a természetes személyek részére).
    A számviteli törvény néhány kivételtől eltekintve (mint pl. hírlap- és sorsjegyárusítás vagy automatából történő vásárlás) kötelezően előírja legalább a nyugtaadást. Tehát nyugtát vagy számlát mindenképpen kell adni. A jegypénztárban vásárolt vagy a kioszkból átvett jegyek a nyugta követelményeinek alapból megfelelnek, számlát pedig külön kérésre adnak. Azonban a saját magunk által nyomtatott jegyek nem felelnek meg a törvény által előírt feltételeknek, ezért adnak automatikusan számlát (célszerűen a saját nevünkre) akkor is, ha további elszámolásra az a jegy már nem kerül (vagyis nem térítik meg az árát, nem számolják el költségként). Ezért rögzítenünk kell ilyen esetben a saját nevünket a számlaadatok között. Tehát nem igaz, hogy otthoni nyomtatás esetén az utas csak a saját nevére kaphat számlát!

  5. pityke őrmesternő szerint:

    amikor én legutóbb németországi vonatjegyet vettem, ott fölajánlotta a rendszer, h. válasszam ki, h. mivel azonosítson majd a kalauz a vonaton: útlevél, személyi, vmi helyi vasúti kártya, vagy a bankkártya, amivel vásároltam. mivel ez opció volt, és kiírták, h. vigyázzak AZ a dolog legyen nálam, tudtam előre, h. azonosítanom kell magam, tehát nem lepődtem meg – ennyiben volt egyszerűbb az a folyamat.
    ja és az “otthoni” nyomtatás valóban vicces!

  6. Dinka szerint:

    Csak röviden, mert ugy látszik nem értik egyesek a névre szóló kötelezettség lényegét: Azt már megértettétek, hogy többször kinyomtatható a PDF. Nem’tom mit szólná a B. utas, aki ténylegesen vette a jegyet, ha a kaller ellenőrzéskor azt mondja; kérem, ezzel a jeggyel már utaznak (jön a pótdíjazás, herce-hurca, stb.). És semmi esélye bebizonyítani (ott a vonaton), hogy bizony ő a jogos jegytulajdonos, és nem az a másik ‘utas’. Na erre való a személyhez kötés. És bizony máshol is ez a gyakorlat.

    • Csak röviden, mert úgy látszik, tényleg nem értjük: ha megszerzi vki a 10 számjegyből álló kódomat, kinyomtatja, felhasználja, vajon kit érdekel, hogy egyébként az online rendszerben meg tudom mutatni, hogy én vettem? Akkor most mi is itt a nagy differencia?!

  7. Dinka szerint:

    Az ‘Otthon nyomtatott jegy’ szimplán magyar fordítása a ‘Home Printed Ticket’-nek. Így nevezik ezt a jegykiadási csatornát.Csak ugye a magyarnak kell valamit, amit fikázhat (Ilyenkor úgy tudom sajnálni titeket).

  8. lsi szerint:

    Kedves Dragon Z.!

    Ha végig olvasod a hozzászólásokat csak-csak “képbe” kerülhetsz. Talán egy nem hangzott el: on-line ellenőrzés! Vagyis: alap esteben ha veled van a “térerő” nincs probléma – egyszer használatos a jegy. Pl. Úgy döntesz, hogy a barátnőddel utazva, kétszer kinyomtatod/lemásolod a jegyet… Szerinted mi történik. Első jegy leolvasva… rendszerben kipipálva… jön a második… hoho ezt már kezeltem… hogy dontöd el, hogy jogosult-e utazni?… Te milyen szabályt alkalmaznál?
    Más eset: Áll a vonat az alagútban… (nics veled a “térerő”)… Na most hogyan döntenéd el, hogy a jegy a jogos tulajodonosánál van, vagy valaki jogtalanul használja (ha nincs rajta semmi azonosító) – ne feledd a kioszkos jegy csak egyszer nyomtatható, vagyis aki tudja a kódot és először ér oda az “nyer”, ez akárhányszor…
    Szóval, gondolkozz egy kicsit “rendszerben”, meg abban, hogy 4 forintos fénymásolattal esetleg spólhat valaki több ezer forintot, amivel neked-nekem kárt okoz.
    Mégis, Te hogyan védenéd ki a csalást, ha nem mindig garantált az on-line kapcsolat?
    /lsi

    • Kedves Isi,

      borzasztó egyszerű: nem építenék ki olyan rendszert, ami nem képes minden kiszámítható körülmény között működni… ennyire egyszerű. szerintem.

      • Vanek ur szerint:

        A mostani kiépítés pont ezt a célt szolgálja: működjön minden körülmények között. Akkor is ha van térerő, és akkor is, ha nincs.
        Azt azért jelezném, hogy ha meg kellene várni, míg minden vasútvonal mellett 100%-os lefedettség lesz, akkor itt még évekig nem lehetne otthon nyomtatott jegy (már ha csak ezen múlna).

      • LOL szerint:

        Gratulálok. Tehát azért ne legyen ilyen lehetőség, mert neked bekell írni a születési adatodat és igazolnod kell, hogy tiéd a jegy. Ez mindent elárul rólad.

        Még jó, hogy nem mindenki úgy gondolkodik mint te, sehol nem tartana a világ különben. Ez tipikus bölcsész gondolkodás.

        Meglehetősen nehezedre esik felfogni, hogy ez így minden körülmények között működik. Ja és van még egy opció, vedd meg kiosk-al. Senki nem hátráltat téged ebben. Vedd úgy, hogy nem is létezik ez az opció és akkor talán nyugodtan tudsz aludni. Mások meg majd röhögve használják és kihasználják előnyeit a rendszernek…

        • A bölcsész legalább felvállalja a véleményét, te viszont csak – látszólag – anonim módon tudsz beszólni, ráadásul a szövegértésed nulla. Mondd, hol olvasod, pl., hogy akkor ne is legyen ez az egész?

    • Soma szerint:

      Ha már úgy is járathoz van kötve a jegyvétel, akkor felesleges online lenni, a kaller kütyüje offline is tudja, hogy már kezelte a jegyet.
      Ha elhagyom/ellopják a kioszkos 10-jegyű kódot, akkor megszívtam; ugyanez van, ha elhagyom/ellopták a kinyomtatott jegyem.

      Más: muszály kinyomtatni a jegyet, vagy elég, ha a telefonomon ott van, a QR-kódot arrol is le tudja olvasni a killer.

Hozzászólások lezárva.