digitális

A magyar film szelleme – nem vidám játék

Mielőtt valaki filmkészítővé avanzsálna, ha másért nem, hát lelke erősítése érdekében sürgősen játssza végig Gerdelics Miklós nagyszerű játékát, amit A magyar film szelleme címen adott közre. Az volt az érzésem, hogy amolyan sírva-vigadunk, igazi honi jellemzőkkel felvértezett kalandjátékban botladozom – minden olyan alapvető hibát elkövetve, amit a tettvágytól fűtött ifjú wannabe filmesek elkövetnek (nem árulok el nagy titkot, been there, done that, de az egy másik történet). Miklós jó érzékkel rakta össze a pályákat, kapcsolódási pontokat, nagyon pontosan állította be az egyes ellenfelekre jellemző harcmodorokat is, és persze nem hiányoznak az erősen összekacsintós élcek sem, amiért külön pluszpont jár. Ifjoncok, kik filmet kívántok rittyenteni, eddzétek meg filmlidérceiteket, mielőtt nekivágtok a viszontagságokkal teli útnak! (És a kritikusok völgyét messze kerüljétek!)

Standard