blog

A lehetetlen…

Valakinek feltűnt már, hogy a fellengzősnek, nagyotmondónak és összességében hülyeségnek tűnő szlogen, amit az egyik vezető sportszergyártó cég reklámanyaga hangoztat milyen pszichoanalitikus illetve szemiotikai alapigazságnak felel meg? Egy kicsit felejtsük el a kesergő bekemet (jesszusom, hogy ejti a saját nevét… pedig ha valaki, ő már csak tudja…) és azt, hogy a reklám felépítése egy égetett szeszes ital reklámjának narratív logikáját emeli át (tessék csak visszaemlékezni a sétáló jancsis reklámra Harvey Keitel-lel), és koncentráljunk a szlogenre: “impossible is nothing”, ami a magyar keresztségben “a lehetetlen nem létezik” kijelentéssé változott. És ne is nagyon akadozzunk fenn a fordításon, mert bármilyennek ítéljük is, szemiotikailag illetve lacani pszichoanalízis felől nézve mindkét verzió ugyanazt mondja!

Ha visszaemlékszünk a modern szemiotika lacani alaptételére, miszerint a Szimbolikus egy hiány köré szerveződik, vagyis az értelmezhető struktúra mindig egy értelmezhetetlen, kirekesztett jelölőn áll vagy bukik, akkor világossá válik, hogy az angol eredetiben szereplő “nothing”, azaz semmi éppen az a lehetetlen dimenzió, amely a struktúra létrejöttének garanciája. A creatio ex nihilo filozófiai tételének lényege az, hogy a híres-hírhedt vázát a semmi köré formázva alkotjuk meg (jajj, szegény Derrida is hogy szerette ezt hangoztatni), vagyis a semmi léte az, ami a valamit megelőlegezi (így a tyúk-vagy-tojás dilemma eldőlni látszik – illetve mégsem, mert most akkor melyik a semmi és melyik a valami?!).

Ha a kései Lacan tanításai felől értelmezzük a szlogent, és annak is a magyar változatát, “a lehetetlen nem létezik”, akkor vájt (white?) fülűek azonnal a “nő nem létezik”, “a szexuális kapcsolat nem létezik”, stb. láncolatra gondolnak, ahol a lényeg a “létezik” ige sajátos értelmezése: nem exist, hanem ex-sist, vagyis nem önmagában létezik valami, hanem “kívülről” definiálódva. Egy létező lényege ugyanis nem saját magán belül, adott esetben rejtve vagyon, hanem saját magán kívül: ha a nagy Másik határozza meg valami létét (merthogy tudjuk: a nagy Másik nem létezik… vagyis semmi…), akkor nem a valami legbelsőbb valósága határozza meg önnön létét, mert hiszen az kívülről, relációban, interszubjektív kapcsolati rendszerben realizálódik.

És ne tessék most csúnyán nézni rám, Terry Eagleton már rég összehozta Beckhamet Žižekkel… akkor én miért ne csápolhatnék?

Standard