mellesleg

A kritikus gondolkodás dicsérete Tim Minchin módra

Milyen az, amikor Tim Minchin kiakad valami társadalmi jelenségen, valami olyasmin, amivel mindannyian találkozhatunk, és talán zavar bennünket, de nincs fórum, ahol elmondhatnánk, miért, vagy fórum még csak-csak lenne, de nem igazán tudjuk összefoglalni, mi is a problémánk, vagy tudnánk, de nem merjük bevállalni, vagy merjük, de úgy sem érdekel senkit? Szóval milyen, amikor Minchin kiakad? Kreatív. Ha felháborítja a pedofília, elénekli (a sűrű négybetűsök és az egyházi utalások miatt 18 éven felülieknek szánja a YouTube!); ha felháborítja az, amit Žižek talán a “fast-food religious experience” megfelelően kontextualizált verzióival illetne, megírja egy “beat” költeményben, és aztán egy igen ötletes és látványos animációt is kerítenek mellé azok, akik egyetértenek, és hasonlóan kreatívak. Egyébként Minchin mintha mostanában – a sűrű szimfonikus zenekari parádézás közepette – erőteljesen animációbarát figurává nőtte volna ki magát: ott van mindjárt a hihetetlen díjesővel (köztük egye egy Oscar) elismert The Lost Thing, hogy ne árválkodjon az alábbi szösszenet.

Standard