egyetem

A könyvtári nyitva tartásról

Ez a hír fogadott tegnap a Facebookon:

A felsőoktatást érintő elvonások miatt 2013. február 4-től – a 2012/2013. tanév II. szemeszterétől – a TIK nyitva tartása az alábbiak szerint módosul.

Mondhatjuk, hogy apró, jelentéktelen nüansz, hogy egy könyvtár, illetve tanulmányi és információs központ ma Magyarországon mikor van nyitva. Mondhatjuk, hogy aki reggel 8/9 és este 7/8 között nem tudja elintézni a dolgait könyvtár ürügyén, az máskor sem tenné. Mondhatjuk, hogy minek hétvégén nyitva tartani, aki hétköznap nem veszi a fáradtságot, hogy bemenjen, az hétvégén sem fogja. Sok mindent mondhatunk. Szerintem azonban egészen világos, hogy ez itt óriási visszalépés – kényszer szülte visszalépés, amiért természetesen nem az intézményt kell okolni.

1998-ban érkeztem az angliai Hull egyetemére, ahol a már első nap az volt a kérdésem, hogy vajon hol találom a könyvtárat, mert tudtam, hogy az lesz a biztos pont az ottani tanulmányok ideje alatt. Rengeteg címet összeírtam, és bíztam benne, hogy legalább a felét valahogy csak megtalálom itt. Már első nap értetlen mosolygással adták tudtomra, hogy a könyvtárat nem lehet nem észrevenni, hiszen az egyik (ha nem a) legnagyobb épület a campuson – ráadásul szinte mindig nyitva van – reggeltől éjszakáig. És tényleg: hatalmas épület, hihetetlen gazdag szabadpolcos rendszer, óriási választék, ami dinamikusan, az órák meghirdetésével bővült (az oktató leadta a könyvtárnak a következő félév olvasmányainak adatait, a várható létszámot, a könyvtárosok megnézték, van-e mindenből elég példány, és ha nincs, mikorra tudják beszerezni, majd visszajeleztek az oktatónak, hogy minden oké).

Eleinte el nem tudtam képzelni, hogy ez a hosszú, hétvégére is nyúló nyitva tartás mire jó – aztán amikor már szinte ott laktam, egyértelmű volt, hogy a világ, az universitas egyik legnagyobb vívmánya. Volt, hogy szimplán ott ragadtam egy-egy könyv mellett, volt hogy be kellett rohannom este 8-kor, mert valamit nem találtam, nem értettem (akkoriban még ott sem volt ám mindenütt internet, és ha lett volna is…), és bizony a hétvégék egyik csúcs programja volt a nyugis könyvtári séta a polcok között, amikor olyan kötetekre akadtam, amiket még ma is használok.

Később a CEU könyvtára is hasonlóan tökéletes volt: rengeteg időt töltöttem ott is, hihetetlen jó volt a nyitva tartása, még hétvégén is, vizsgaidőszakban pedig pláne extra nyitva voltak – mindenki tisztában volt azzal, hogy akkor igazán szükség van minden fellelhető anyagra, és persze hogy mindenkinek nagyon sürgős lesz minden, és naná, hogy este 8-kor jut eszébe, hogy még egy könyvet elfelejtett átnézni.

Szegeden a TIK és a könyvtár megnyitása pontosan ezt a nyugati, szolgáltató modellt indította el, és bár eleinte nyilván nem mindenki repesett az örömtől, hogy a megszokott, otthonos tanszéki könyvtárak helyett egy nagy hodályba kell elzarándokolni minden kis idézetért, de idővel az előnyök, amit az intézmény folyamatosan termelt, elnyomták az aggályokat, és ma már szerves része a kutatásnak – illetve igyekszik az maradni, ahogy a bejelentés is jelzi.

A nosztalgiát és a cinikus hangokat félretéve lássuk azt is, hogy konkrét problémát jelenthet a korlátozás, kényszerűen, de sérti a hallgatók könyvtári anyagokhoz való hozzáférését is – ott vannak például a levelezős hallgatók, akiknek éppen hétvégén lenne óriási szükségük a könyvtárra, akkor pedig ugye zárva lesz. Fizeti a tandíjat, fizeti az utazást, a szállást, és nem tudja beszerezni a szükséges köteteket, mert bár jogosan kéri számon a szolgáltatást, az egyetem fenntartója, az állam, most épp úgy dönt, nem finanszírozza a szolgáltatásokat. Tudom, nem a kormány mondta a könyvtárnak, hogy zárjon be hétvégére, de tudjuk, hogy nem a könyvtár találta ki, hogy ez jó poén lesz… (Ez ugyanaz a retorikai csavar, ami alapján látjuk, hogy nincsenek keretszámok, viszont a finanszírozás sajátosságai – döbbenetes elvonás – miatt így is, úgy is csak bizonyos létszám tud majd bekerülni az egyetemekre. Nem a kormány mondta, hogy csak annyi hallgatót vegyenek fel az egyetemek, viszont mivel nincs forrás, nem tudnak mást tenni az intézmények…)

Az egyetem mellett munkát vállaló hallgatóknak is szűkül a mozgástere – pláne azoké, akik már eleve teljes munkaidőben kénytelenek dolgozni, hogy finanszírozzák egyetemista létüket. (Igen, a kormány kommunikációja ellenére nem a hitelt választják, hanem inkább dolgozni mennek.) És persze azt se feledjük el, hogy a kutatómunkát is befolyásolja egy ilyen intézkedés – bár az az utóbbi időszakban a kutyát nem érdekli: évek óta szó nem esik arról, hogy az oktató hogyan teljesítse a kutatási elvárásokat, illetve miként tartják azt számon, hogy számolják el (jelesül: csak az óraterhelést mérik hazánkban, már ahol, a többi… mindegy…). Összességében a felsőoktatás leépítésének újabb hétköznapi, konkrét szimptómáját észlelhetjük a szomorú, kényszerű döntésben.

Standard

A könyvtári nyitva tartásról” bejegyzéshez ozzászólás

  1. …most mondjam, hogy nálunk az ősszel (november elejéig) _egyáltalán_ nem volt könyvtár. Költözött. A helyére pedig egy bank költözött.

    • nyilván lehetne ezer viccet mondani erre, de ez már nagyon nem vicces… meg ugye az ember humorérzéke is folyamatosan károkat szenved…

  2. thisiswhatklfisabout szerint:

    Ez nem egészen új keletű dolog, bár egyáltalán nem örvendetes, hogy az így alakult. 1999-2004 közötti időszakban a JATE CETT könyvtára bírt minden másnap napi két-két órákra nyitva lenni, nekünk, nyelvtanárisoknak pedig muszáj volt onnan kivenni könyveket, mert máshol nem volt meg, Internet, torrent, wikipedia, stb pedig akkor még nagyon minimálisan volt – ha egyáltalán – és persze korántsem tudta kiváltani a szükséges anyagokat. Mivel én már akkor is főállásban dolgoztam, ezért a tanszéki ügyintéző jóindulata nélkül szerintem egy könyvet sem tudtam volna kikölcsönözni onnan a három év alatt.

Hozzászólások lezárva.