blog

A kétarcú Prága

Zoli és a derék Svejk Prágáról általában csak szépet és jót lehet hallani, és az is szokás, hogy összehasonlítgassuk Budapesttel, és lamentálgassunk azon, hogy mit csinálnak arrafelé másképpen, miért több ott a turista és miért forgatnak több filmet ott, mint Közép-Kelet Európában bárhol. Megmondom őszintén, nem mind arany, ami fénylik, így Prágáról is kettős benyomás született, amikor a DragonWeb kritika-kommandója bevette pár napra a várost. “Sörlandia”, avagy a knédli és a tornyok hazája sok mindenben felülmúlja versenytársait, de hogy messze van az álomvárostól, az tuti. A most következő beszámolóból kiderül, miben nyer a magyar turisztika és a békávé, mitől lehet még mindig legendás a magyar vendégszeretet, és vajon mi is a baj a nyelvtudással – no és persze kiderül az is, miért olyan fekete a Károly-híd!

Utazás

Indulás a Keletiből, naná, hogy helyfoglalással, ami persze nem igazán úgy működik, ahogy kellene, mert a német vasút sajna német nyelvű szoftvert alkalmaz a helyfoglalások megjelenítéséhez, amit persze a magyar vasutasok nem kultiválnak túlzottan, így csak egy általános “foglalt” felirat tájékoztat arról, hogy az egész vagont lefoglalták előre… Sebaj, kevesen is vagyunk, korán is van, hely bőven, nem panaszkodunk, keresünk is jobb ülőhelyet az eredetileg foglaltnál. Szlovák és cseh oldalon előszeretettel használják belföldi közlekedésre is az EC(EuroCity) járatait, és sikeresen be is gyűjtünk majd’ félórányi késést, de ami ennél sokkal inkább szembeötlő, az a profizmus, amivel említett országok kalauzai és információs rendszerei működnek. Hordozható számítógép chip-kártya leolvasóval, a cseheknél modern formaruha, gyorsaság. Áll leesik… Hol vagyunk mi ettől? (Természetesen fényévekre…)

Egyébként nagyjából mindegy, melyik vasúttársaság adja a járat vagonjait, mert kényelmet és kifogástalan minőséget egyiktől sem lehet remélni (jaja, még a német vagonoktól sem!), bár a magyar kabinokat valami kalodaipari szakmunkás készíthette, mert a régi, most pl. Bp.-Szeged viszonylatban rendszeresített kabinos vagonok belterében a két szemben lévő üléssor közti teret megfelezve-megnegyedelve sikerült olyan szituációt létrehozni, amiben a lábak egymást rendesen kaszálgatják a hosszú út alatt.

Idegenforgalom

Főtér a Városházával 5 A megfáradt vándor meglepően hiányos idegennyelvű tájékoztatással találja szemközt magát, döcögő angol tudással ajándékozzák meg olyan váratlan helyen, mint például egy több csillagos szálloda recepciója, majdnem semmi német nyelvismeret (ezt a történelem ismeretében is mondjuk), unott, letargikus arcok néznek sokszor értetlenkedve a kérdezőre, akinek jutalma – hihetetlen, de mégis így van – vállrángatás, ha nem kap kielégítő választ. (Eddig a magyarokról feltételeztük, hogy nemtörődömségből folyamodnak ilyen lenéző modorhoz, ám éttermi, idegenforgalmi, szállodai vagy kereskedelmi szinten is megtalálható ez a viselkedésforma – rettentő meglepő és kiábrándító.) A turisták által frekventált részeken is csak cseh feliratokkal találkoztunk – jellemző módon, pl. a várban, ahol angol nyelvű feliratra bukkantunk, ott magyar is volt több más nyelv mellett.

Egyébként van egy nagyon ügyes “beágyazott térkép” is Prágában: ha valaki egy nap alatt végig óhajtja járni a legfőbb nevezetességeket, akkor az úgynevezett Silver Line – Golden Prague (Ezüst vonal – Arany Prága) vonalon végigbattyoghat. Persze így egy csomó mindenről lemarad az ember, de ha csak rövid idő adatik a turistáskodásra, akkor mentőövként is szolgál ez a lelemény.

Helyi közlekedés

Namesti miru 4 Tessék felkészülni a sokkra: azért mert egy térképen egy villamos útvonala jól láthatóan be van jelölve, még egyáltalán nem biztos, hogy adott villamos tényleg arra is közlekedik! Több térképpel készültünk – néhol meglepő eltéréseket diagnosztizáltunk, és volt olyan, hogy a valóság mindegyik nyomtatványt felülírta. Nyilván nem érvényes a metróvonalra a megállapítás, mivel nehéz átfúrni az alagutakat, de nem gondoltuk, hogy a villamosvonalakkal ilyen szinten lehet zsonglőrködni. Jelesül: egy Prágában élő magyar hölgy sietett egyszer a segítségünkre, majd kedves tájékoztatását befejezvén rájött, hogy mégsem úgy van, ahogy ő tudta, hanem valami negyvenedik verzió él éppen.

A tömegközlekedés egyébként jól szervezett, és teljesen elfogadható árú: napi jegy 100 cseh korona (kb. 1000 forint – és még a siklóra is érvényes!), a három napra szóló viszont 330 – ők sem tudják, miért (egyébként azért, mert utóbbival egy 6-12 éves gyermek is utazhat az illető mellett – de akkor sem a logika uralja a jegyfajta létrehozását, és ettől függetlenül nem tudták a helyiek sem, hogy miért kerül ennyibe…). A járművek tiszták, kulturáltak, gyorsak, rendszeresen járnak – és a régi villamosok illetve metrók is modernizáltak. Példaértékű! Ellenőrt egyszer láttunk a pár nap alatt: egyedül ellenőrzött egy forgalmas metrónál, szúrópróba szerűen. Nyoma sem volt a biztonsági szolgálattal megerősített pesti módinak, mégis azt vettük észre, hogy a rengeteg (és kifogástalanul működő!) automatát rutinszerűen használják a helyiek, és automatikusan mindenki kezeli a jegyét felszálláskor. Ez is példaértékű.

Ha valaki információra vágyik, és netán nem bírja a cseh nyelv csinját-bínját, kösse fel a gatyáját, és vegyen nagyon nagy levegőt, ugyanis nem lesz könnyű dolga. A BKV minden lehetséges helyen minimum angolul, de inkább több nyelven tájékoztat minden kis apró dologról (lehet szidni, szidjuk is, de ebben a kérdésben világszínvonal, esküszöm!), szabályokról, jegyfajtákról, díjakról, stb. – a prágai tömegközlekedési vállalat viszont úgy gondolta, mindenki tanuljon meg csehül, mert egyrészt alig akad némi angol nyelvű információ, és ami van, az is szegényes (néha furcsa nyelvtanisággal megáldott), és jól eldugott helyen leledzik. A vállalat munkatársai természetesen nem beszélnek idegen nyelvet, így marad a találgatás, jobb esetben a siker, hogy a cseh nyelv pár perc alatt is érthetővé válhat… Ja, és a metróban a kijelző itt is az előző szerelvény óta eltelt időt mutatja, tehát tévhit, hogy csak a pesti metró meredne ennyire a múltba.

Ha valaki többórás gyaloglásra készül (és miért ne tenné, pláne, hogy sok helyre mégis csak így lehet eljutni), ne számítson aszfaltfelületre! Helyette kis négyzetes kövekből kirakott járdákon fog talpalni, ami elsőre lábmasszázsnak és érdekes színfoltnak, másodikra hihetetlen zavaró és kényelmetlen furcsaságnak tűnik. További óvintézkedés: ha valaki szembejön, az – a nagyvárosi rutinnal ellentétben – nekünk is jön, de teljes erővel, és úgy megy tovább, hogy meg sem fordul, fel sem tűnik neki. Nem csak a magyar turistáknak tűnt ez fel.

Étel-ital

A cseh konyha remekei Röviden: kitűnő, valamivel drágább, mint itthon. A sör minden, a többi csak kiegészítés, de ezzel máris nyertek. Ha valaki még véletlenül nem ivott volna igazi cseh sört, akkor nyilván furcsállja, de inkább igyon egy korsóval, és érteni fogja, miért van minden alárendelve e nemes italnak. És jogosan: egy vendéglátóhelyen sem próbálkoztak löttyöt ránk sózni sör címén, kínosan ügyeltek arra, hogy csakis a megszokott magas minőséget töltsék a korsóba. Egyébként többnyire cseh és olasz konyhába botlottunk, más mintha nem is létezne, a két kínai étteremből, amit láttunk egy bezárt, a másik pedig üresen kongott. Pilsner Urquell dominanciával találkozik a vándor Prága központi részén: majd’ minden étterem pilsneri logóval büszkélkedik, zöldell, és csak kisebb betűvel vésték a táblára az étterem elnevezését. A várban már egy-két KruÅ¡ovice-ernyő is található, elvétve egy-egy Budvár, Staropramen, és ez az üzletek választékára is nagyjából ez a négyes a jellemző: néhol egy kis Kozellel, és egyéb cseh aprósággal kiegészülve.

A knédli kötelező program, de ha lehet mindenképpen úgy érdemes rámozdulni a mutatványra, hogy a kacsamell mellé sertéshús egyveleget, kolbászt, és kétféle káposztát is rendeljünk – no és legalább két korsó sört, mert anélkül nehézkes a dolog. Így viszont csodálatos gasztronómiai élmény. (Azt egyébként nem értem, hogy egy ilyen fogás ismeretében milyen alapon szajkózzák a magyar konyháról, hogy zsíros – a cseheknél a hot-dogból is a kiflinél háromszor hosszabb kolbász lóg ki két oldalt!) Az olasz ételeket két helyen is tesztelve el kell ismerni, hogy értik a dolgukat, egy ici-pici kritika sem férhetett a mutatványokhoz pizza és spagetti ürügyén (persze mindkettő mellé krémes-habos pilzeni dukált!).

Városkép

Várnegyedben 3 Van mit tanulnunk – nem is kevés. Hogy, hogy nem, folyamatosan tiszták az utcák, közterek, pedig nincs több szemétgyűjtő alkalmatosság, mint mifelénk. A házak feltűnően jó állapotúak – olyan, mintha egész Prágát valamilyen kosz-távol-tartó igével védenék. Ha valahol lepukkantabb állagú épület tűnik ki a sorból, már szinte biztosra lehet venni, hogy felújítás készülődik, mert a pár napos kiruccanás végére szinte lehetetlennek véljük, hogy úgy, abban az állapotban marad huzamosabb ideig. A nagy tisztaság azonban furcsa, koszos, elhanyagolt részletekből áll össze, ugyanis például a Károly-híd híres szobrai pókhálósak és hihetetlenül elhanyagoltak (meg kell említeni azt is persze, hogy a vár felőli oldalról erőteljes felújítás indult, és állítólag maga a híd kosz-színezetéért az építéshez használt kő vastartalma a felelős), és szinte minden helyen fel lehet fedezni kisebb higiéniai hiányosságokat (ablakot például rettenetesen nem szeretnek tisztítani, olybá tűnik) – az összbenyomáson azonban ez mit sem változtat.

Az épületektől zsúfolt belvárosi rész egyetlen hiányossága, ami csak egy nap elteltével vált zavaróvá igazán, a zöld területek meglepő hiánya. Ugyanis az utcákon elvétve található akár füves akár fákkal szegélyezett út – csakis a pihenő helyek és a külső területek büszkélkedhetnek ilyesmikkel, bár az is igaz, hogy ahol van, ott nincs hiány az ápolt, gondozott bokros-virágos, andalgásra termett helyekből.

A lényeg persze mégiscsak az, hogy Prága kihagyhatatlan élmény, ha valakinek valaha lehetősége adódik, mindenképpen töltsön el egy kis időt a cseh fővárosban!

Prágai képek szlájdsóban:

Standard

A kétarcú Prága” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások lezárva.