digitális, film, publikáció

A képmentes mozgóképről a Filmkultúrában

A Filmkultúrában jelent meg a tavalyi McLuhan-konferenciára írt előadásom lenyomata, amely a digitális számítógép mint metamédium hatását vizsgálja a mozgókép kapcsán. A gondolatmenet lényege az, hogy míg McLuhan szentenciája alapján úgy vélhetjük (és lássuk be, sok médium esetén van ebben igazság), a médium maga az üzenet, addig a metamédium, ami túllép a remedializációs törekvéseken, és megtalálja a saját reprezentációs modelljét, amit ráadásul átvisz korábbi médiumokra is, már nem igazán illik ebbe a meglátásba. A mély remixelhetőség korában ugyanis megszűnnek, feloldódnak a mediális határok, támpontok: ha úgy tetszik, nincs médium per se, ami üzenetként funkcionálhatna. Ennek helyére lép az illékony tulajdonságú interfész, és persze nem szabad megfeledkezni a generatív kódokról sem, amelyek mind mögött meghúzódnak. Mindezek illusztrálására a ROME-projektet mutatom be röviden, ami eklatáns példája a fentieknek, ráadásul minden tekintetben megmutatja azt, hogyan jön létre a hagyományos értelemben vett kép nélküli mozgóképes alkotás.

Standard