blog

A jóbarátnők haragos napja

Most, hogy az AMERICANA új száma nagyjából sínen van (erről majd még később), a HUSSE 8 honlapja is frissül szorgosan, a szemiotika szigorlatoztatást is átvészeltük, végre valahára megírtam a HUSSE 8 konferenciára szánt előadásom első néhány bekezdését is… Spike Jonze és Charlie Kaufman agymenéséről, az _Adaptáció_ról fogok majd beszélni, mégpedig arról, hogy ez a film jócskán beelőzi az adaptációról szóló elméleteket és kritikai dsikurzusokat – pedig “csak” egy film. (Más film is feladja a leckét egyébként a filmelméletnek, és persze nem csak adaptációelmélet ürügyén, de erről a filmről még nem kreáltam összefogott előadást, pedig nagy kedvenc. Így most hiánypótlás gyanánt is kattog a klaviatúrám. Illetve a gépem klaviatúrája…) A szokásos munkafolyamatom (hirtelen barinastorming => rendszerezés => alfejezetek kialakítása => stb.) általában megkövetel egy durva kitérőt, amiből visszatérve kicsit kívülről tudom szemlélni az addig elkészült irományfoszlányokat, így beszuszakoltam egy kis DVD-mustrát, kikapcs céljából. Két DVD akadt a horogra – egy sem volt jó másra igazán, mint hogy eltereljen a géptől.

JóbarátnőkAz első, délutáni kaland egy számomra tökéletesen ismeretlen film: a Jóbarátnők (Friends with money) Jennifer Annistonnal, Frances McDormanddal, Catherine Keenerrel és Joan Cusack-kal. A címe persze a sikeres tévésorozatra utal (nyilván kihasználva Aniston jelenlétét), de ezen kívül semmi nem köti össze a két produkciót. Még Aniston sem, aki kifejezetten jól alakítja a kiugrott pedagógust, aki takarításból szedi össze a semmire sem elég pénzét, jókat füvezik, és a nála nagyobb balekokkal áll csak szóba. Kivéve persze barátnőit, akik nem balekok, mert legalább pénzük van – azonban, mint az a finom humorral átszőtt dialógusokból és a lassacskán bontakozó történetvezetésből kiderül, másuk sincs. Vagy ha van, akkor is, minek… Maga a film feledhető, az alakítások viszont kitűnőek.

A másik véletlenszerű DVD-s élmény a hétvégére régi tartozás: a Szegeden debütált Christopher Lambert nevével fémjelzett A harag napja. Ami óriási csalódás lett volna… ha sokat várok tőle. Sajnos még így is alulmúlta a várakozásom, de ez lehet, hogy az én hibám. Hihetetlenül teátrálisra vették a figurát, a színészvezetés több helyen is botladozik, a vágás következetességéről és kontinuitásáról nem is beszélve, amit csak az utószinkronra fordított nemtörődömség tudott igazán hajazni… Végig az lebegett a szemem előtt, hogy ha egy profi hollywoodi produkció kezei közé kerül egy egyébként nem is olyan rossz alapötlet, akkor mit hoztak volna ki a “hegylakóból”. Én speciel csak a görcsös nagyot akarást éreztem, és ez rányomta a bélyegét a film majd’ minden aspektusára. Kár érte.

De most aztán lehet visszaspurizni az Adaptációhoz és az előadás szövegéhez.

Standard