film, könyv, publikáció

A huncut Williams és a fattyú művészet

Már jó ideje annak, hogy Cristian Réka nekirugaszkodott, hogy a honi amerikai drámával és színházzal foglalkozó szakembereket összefogva egy tanulmánykötetet szerkesszen, ami nem pusztán egy látlelete lehet a téma kortárs kritikai-elméleti diskurzusának, de oktatásra is használható lesz felsőoktatási szinten. Mielőtt belekezdenék abba, hogy én miként járultam hozzá a kötethez, gyorsan jelzem: megjelent, ingyenesen letölthetőA fattyú művészet nyomában. Írások amerikai drámáról és színházról a címe, és az AMERICANA eBooks szokásához híven két formátum (.prc és .epub) közül is lehet választani! Ha valaki tehát erősen érdeklődik az amerikai drámák iránt, netán szakdolgozna is a témában, semmiképpen ne hagyja ki ezt a nagyszerű lehetőséget!

Én anno már megírtam, amit meg akartam írni a Williams-adaptációkról, de nem lett volna értelme egy fejezetet kiemelve újrapublikálni ebben a kötetben is a korábbi elemzések közül valamelyiket, így úgy döntöttem, egy olyan adaptációt választok, amit minden kritika lehúzott, amit valójában senki nem szeret, és ami magát Williamst arra késztette, hogy soha többé ne írjon forgatókönyvet. Ez a film nem más, mint a Sidney Lumet által rendezett Orfeusz alászáll Marlon Brandóval és Anna Magnanival a főszerepben. A vizsgálódás-kutakodás közben kiderült, hogy ez a film meglehetősen trükkös – Willams ugyanis olyan hivatkozásokat rejtett bele a dialógusokba, amiket a film (és a dráma) egyáltalán nem indokolt, viszont a Williams-korpusz kontextusába helyezve meglepő konklúziót helyeztek kilátásba. Történt ugyanis, hogy a szerző nem egyszerűen adaptálta a drámát, hanem a filmadaptációt használta fel ugródeszkaként egy későbbi dráma megírásához! Hogy miként kivitelezte ezt, hogy pontosan melyik drámáról van szó, no és hogy miként viszonyul ez az adaptáció a korábbi Williams-filmekhez – hát erről szól A fattyú művészet nyomában című e-kötetben megjelent tanulmányom.

Standard