mellesleg

A hirtelen nézőpontváltozásról

A helyzet az, hogy sohasem gondoltam volna – na jó, persze, hogy gondoltam, de azért nem nagyon mertem azt gondolni -, hogy az alábbi képen és az egész PhD Comics sorozaton mindenféle fészkelődés, összekacsintás és/vagy lelkiismeretfurdalás nélkül tudok nevetni, ám azzal, hogy oltári nagy hanghatással legördülőben a proverbiális kő, tényleg teljesen másképpen nevetek ezen:

Semmi nem változott, csupán a nézőpont – jóval könnyebb és szabadabb érzés ezen a másik oldalon lenni (és ez itt most nem egy szárnyasbetét reklámja, bár most az sem zavar különösebben). Ráadásul eddig azt hittem, egy ilyen mérvű munkát követően a kreatív energiák olyan mértékű megcsappanásának leszek majd tanúja, hogy minimum burn-out szindrómáig jutok – ennek ellenére alig várom, hogy nekikezdjek a felhalmozódott ötletek megvalósításának. Na tessék, a vektorok is másképpen működnek már 🙂

(Szolgálati közleményünket olvashatták, köszönjük türelmüket, a jövőben másként zavarjuk meg nyugalmukat!)

Standard