blog

A bűn morálja

Bernie Rhodenbarr nem az a tipikus antikvárius, még ha annak is tűnik. Betörő a lelkem, mégpedig a lelkiismeretes, alapos, és nem utolsó sorban humoros és önérzetes fajtából. Éppen ezért kellemetlenül érinti, ha netán olyasmivel vádolják meg, ami összeegyeztethetetlen elveivel vagy módszereivel. Mert az rendben van, kérem szépen, hogy valaki betör és ellop ezt-azt (szigorúan véve csakis minőségi holmit, különlegességet, mert csak úgy, passzióból nem illik) valahonnan, na de hogy olyasmi barbársággal gyanúsítsák meg, hogy vandálkodik a tett színhelyén, és még gyilkol is – ez már kicsit sok. Pláne, ha még kedvenc orgazdáját, szívbéli jóbarátját is el teszik láb alól. És mindezt miért? Egy ötcentesért? Na, ez még Bernie-nél is kiveri a biztosítékot. Még akkor is, ha teszem azt az a fránya ötcentes numizmatológiai különlegesség, és megér vagy kétszázezer dollárt.

Lawrence Block figurája már régen belopta magát a szívembe, mert nem elég, hogy rettentően érdekes sztorikat hoz könyvről könyvre, de olyan stílusparódiákat csempész bele a leírásokba, valamint olyan finoman szőtt, mégis ütős humorral teleszórt megnyilvánulásokkal szórakoztat, hogy le nem lehet törölni az arcomról a vigyort – miközben tényleg ügyesen kitervelt, csavaros “ágátakrisztis” elkövetések, és nem kevésbé érdekes leleplezések sorjáznak. Ebben a könyvben különösen érvényesül a tipikus leleplezős szituáció: egy templomban, végső tiszteletadásra gyűjti be az összes bűnöst a jó Bernie (persze ő maga is az, de hát ugye az azért mégis más lapra tartozik, itt most éppen nemesebb célok vezérlik a folyamatosan jó útra térő figurát).

Block regénye kihagyhatatlan, bár nyilvánvalóan nem a sorozat (a betörő/Rhodenbarr-sorozat) legkiemelkedőbb darabja – mégis minden benne van, ami jellemzi a többi részt, és természetesen nem szükséges a sorozat más epizódjának ismerete ahhoz, hogy mindentől függetlenül maximális élvezeti értéket nyújtson. Kimondottan ajánlott olvasmány!

Standard