Radnóti angolul

Az elmúlt év több okból kifolyólag is Radnóti Miklósról szólt egy kicsit, ami azért mégis csak örömteli dolog, és mindeközben az AMERICANA eBooks boszorkánykonyhájában is készült valami, amit az új esztendő elejére szántunk – és most itt is van! Megjelent ugyanis az Eclogues and Other Poems című kétnyelvű kötet, amibe Jack Roberts válogatta és fordította a verseket. Önmagában óriási büszkeség, hogy ilyen rangos irodalmi kiadvánnyal rukkolhattunk elő, aminek még növeli az értékét, hogy méltó módon zárja a Jack Roberts műveiből összeállított sorozatunkat. De amint a lezárása valaminek, úgy talán kezdete is lehet valami másnak: tervezünk még Radnóti műveihez kapcsolódóan további kötetet, meglátjuk, sikerül-e. Szívügy, tehát rajtunk igazán nem fog múlni. Addig is szívből ajánlom ezt a kötetet, ami – a szokásoknak megfelelően – ingyenesen letölthető e-könyves formátumokban (Kindle és epub verziókban), valamint megrendelhető puhafedeles könyvként is. Indulhat a letöltés!

A bölcsészet hasznáról – már megint…

Lesz egy ilyen beszélgetés (amit körlevélben gesztus értékű kezdeményezésként harangoztak be…): “Kerekasztal-beszélgetés a bölcsészettudományok hasznáról az MTA elnökének részvételével“, ami remélhetőleg azért tényleg értelmes vitát generál (a résztvevő tudósok névsora azért akár garancia is lehet), ám ettől még nem lesz szimpatikusabb az egész “hasznosság” elv vissza-visszatérése a bölcsészettudományok tekintetében. Ezzel kapcsolatban gyorsan ki is merítem a shameless self-promotion kategóriáját, de nem önajnározásilag, hanem kizárólag közhasznúlag: ebben a KindleReads számban van ugyanis Kovács András Bálint fontos írása, a “Mire jó a bölcsészet”, ami azóta sajnos az ÉS fizetős kapuja mögött várja az olvasókat. Ebből idéznék felütésként – a többit tessék kimazsolázni, érdemes:

A hasznosság kérdése a bölcsészet vonatkozásában elsősorban mindig a politikával kapcsolatban merült föl.

A 2011-es cikket akár ma is írhatta volna KAB (kudos neki!).

The Internet’s Own Boy

Tegnap volt két éve, hogy az internet korszakának egyik nagy, még csak ki sem teljesedő, de már így is megkerülhetetlen reménysége elhunyt. Aaron Swartz halála sokakat sokkolt, azóta is lebeg néhány konteó, miért és hogy is halt meg. Mi magunk annyit tehetünk, hogy méltó módon megemlékezünk róla, és igyekszünk észben tartani, merre akarta vinni a webhez, internethez kapcsolódó újításokat, hogy ez a világ jobb legyen. May he rest in peace.

Kalózok mentik meg a szakdolgozókat

Nagyjából két éve siránkoztam azon, hogy lekapcsolták az akkoriban pótolhatatlan, szakirodalmi források tekintetében kiapadhatatlan, bár kétségkívül illegális library.nu-t, így olyan lehetőségtől estünk el, ami óriási űrt hagyott maga után. Persze meg lehetett már akkor is jósolni, hogy nem vész el minden, maximum átalakul, és mostanra ismét egészen jól állunk, de fájó belegondolni abba, milyen fantasztikusan is állhatnánk, ha a library.nu a mai napig gyarapodna. (Mielőtt valaki felhorkanna, és az illegális töltésekre felbujtó, lázító, szerzőket meglopó közellenségnek minősítene, kérem, olvassa el az imént linkelt írásomat és/vagy tájékozódjon kicsit a kontextusról.) Az utánpótlás, ami ráadásul már ügyesen megsokszorozva, folyamatosan bővülve ontja a nélkülözhetetlen, és számunkra – egyre inkább – elérhetetlen szellemi táplálékot (erről némi háttér információt lehet olvasni Bodó Balázs nagyszerű cikkében – jelen bejegyzés címe is onnan parafrazálódott), már megtalálta útját az új generáció felé is. A korábbi forrás kiiktatása kapcsán is megjegyeztem, hogy nem csupán a professzionális kutatók, tudósok munkája válik nehezebbé (mint akkor is utaltam rá, nyilván vannak durvábban és alig észrevehetően érintett tudományágak persze), hanem a hallgatóké is, hiszen a szakdolgozat megírása optimális esetben komoly kutatómunkát, szakirodalmi jártasságot igényel, ezt pedig forrásművek híján meglehetősen problematikus felmutatni.

Most vettem észre, szakdolgozatok értékelése közben, hogy bizonyos témák esetében szinte teljesen lecserélődött a szakirodalmi hivatkozások listája: teszem azt filmadaptáció tematikában könnyedén be lehetett azonosítani egy adott szakdolgozat megírásának helyét az adott könyvtári lehetőségek mentén, majd a library.nu áldásos hatására egy újabb szakirodalmi kánon kezdte felütni fejét, ami nagyjából tavalyig tartotta is magát, és most ismét egy újabb lista dominál, az újabb elérhetőségekből eredően. Borzasztó érdekes látni, ahogyan a kalózok tulajdonképpen megmentik a tudományos írást, már szakdolgozati szinten, így a hallgató jelen pillanatban a legkurrensebb szakirodalmat tudja bevonni munkájába, nyilvánvalóan emelve ezzel tézise színvonalát is. Ami számunkra nagy tanulsága ennek a folyamatban lévő sztorinak az pedig nem más, mint a szakirodalmi kánon átalakulásának új premisszája: a torrent, az illegális archívum lassan, de biztosan felülírja mindazt, amit a hagyományos elgondolások diktáltak.

Nyomtatott könyv + e-könyv = a vásárló boldog

Minden évben hallunk arról, hogy a karácsonyi muszáj-mindent-megvennem-és-elköltenem-a-megtakarított-pénzem lázas időszakban végre felpörög a honi e-könyves piac, megtörténik a nagy áttörés, hiszen már eleve olyan magas az olvasásra alkalmas eszközök penetrációja, hogy az húzni fogja magával ezt a szegmenst. Aztán minden évben jönnek a halk, kijózanító adatok, amikből kiderül, hogy most még épp nem történt meg a várva várt fellendülés, de jövőre minden bizonnyal elkerülhetetlen lesz. Utána jönnek a szokásos mantrák az ÁFA és a technikai problémák aspektusában (nagy részük jogosan persze), és tovább pörög az illegális letöltéseket kínáló oldalak forgalma, az ördögi kör bezárul. Pedig lehetne másképp is, mert ugye máshol sincs feltétlenül húsipari termékből a kerítés.

Hadd citáljam ide a Verso példáját, amit én speciel kifejezetten követendőnek tartok, mert úgy vélem, alkalmas arra, hogy odaédesgesse a kedves olvasót a portékához, és ne akarjon rosszat a kiadónak azzal, hogy inkább illegálisan keresgél. Először is: eleve kifejezetten kedvező árképzéssel dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a tudományos szakkönyvek piacán az alsó régióba pozicionálják a könyveket. Egy átlagos puhafedeles kiadványuk £20 alatt van, de ebből permanens kiadói engedménnyel lejön kb. 20-30%, ami már tényleg olyan határra tolja az árat, ahol az embernek már nincs pofája illegalizálni – de jön a trükk: az egyébként kicsivel a puhafedeles ár alá kalkulált e-könyv ingyen jár annak, aki a – hoppá: ingyenesen házhoz szállított – puhafedelest megvásárolja. DRM nélkül, digitálisan vízjelezett, személyre szóló e-példányt kap a vásárló abban a pillanatban, hogy megtörtént az utalás, mert a kiadó szerint az jár neki. A mellékhatás is egyértelmű: nyilván ki lehetne purgálni a személyre szóló azonosítót az ajándék kötetből, de 1) ajándékot nem illik továbbadni; 2) nem fogok azzal a kiadóval kiszúrni, aki engem (a pénzem, az érdeklődésem, a törzsvásárlói státuszom) megbecsül. Hogy mennyire megbecsül, és hogy mennyire komolyan veszi a Verso az egészet, az csak 2014 utolsó hetében derült ki: 90%-os engedményt adott minden elérhető e-könyvére! Ez azt jelentette, hogy nagyjából 3000 forintból 12 db tudományos szakkönyvet vásároltam, ami ráadásul igényesen formázott, rendesen megmunkált e-könyves formában érkezett azonnal a Kindle-re!

Utánanéztem azért – nem tagadom meg magam -, hogy ez milyen hatással van a jól ismert, ilyesféle kiadványokra specializálódott torrent oldalakra, vagyis mikor jelennek meg a Verso kifejezetten e-könyvből készített torrent verziói. Nos, talán nem nagy meglepetésre, ezek a kiadványok nem jelennek meg ezeken a lelőhelyeken! (Ugyanezek a címek más, pdf-ből szkennelt változatai persze hozzáférhetőek, de az e-könyves formátumok nem kerülnek fel.) Kimondhatjuk tehát, hogy ha egy kiadó komolyan gondolja az e-könyves terjesztést, megbecsüli a vásárlót, és van életképes – értsd: üzletileg kifizetődő – elképzelése arról, hogy is lehet ezt levezényelni, akkor igenis van szer az illegális terjesztés ellen. Az a vásárló ugyanis, akit komolyan vesznek, kvázi folyamatosan jutalmaznak, akit felnőttként kezelnek, akiben megbíznak, bizony nem fogja torrentre tölteni a kiadó könyveit. Következésképpen, amit beleforgat az eladásokba, a terjesztésbe, az mégis megtérül a végén – arról nem is beszélve, hogy hűséges vásárlókkal bővíti a klientúrát. Lehet tanulni!

Kanadai favágó, angol nyelvtanfolyam, ausztrál üdvözlet

Zsenge poszt-érettségis koromban egy pályaorientációs tanácsadáson vettem részt, ami elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy államilag támogatott angol nyelvtanfolyamra jelentkezhessek. A makói munkaügyi központ fiatal munkatársa sugárzó arccal jelentette be, hogy mi vagyunk az elsők, akik egy kanadai szoftver segítségével, irányított kérdések sorozatának megválaszolásával tudjuk egészen pontosan behatárolni, milyen munka, illetve egészen konkrét foglalkozás felé is kellene orientálódnunk. Ám legyen, az ember sok mindenre hajlandó, amikor fiatal és bohó, pláne ha a cél ilyen könnyen elérhető – és, mi tagadás, kicsit kíváncsi is voltam annak ellenére, hogy egyetemre készültem, nem holmi munkaerőpiacra. Leültünk a munkaügyes hölggyel, és elindult a program, sorjáztak a kérdések (a szokásos: szeret-e csapatban dolgozni?; szívesen dolgozna-e szabadban?; inkább irodában?; nyelvtudását használná?; ésatöbbi), közben az algoritmus cikázott a lehetőségek között, és vagy száz, nagyjából őszintén adott választ követően megszületett az eredmény: a szuper program szerint számomra a legideálisabb foglalkozás kétség kívül a “kanadai favágó”. Pici bizonytalanságot észleltem a munkaügyes hölgy arcán, én igyekeztem mimikámmal jelezni, hogy mintha ici-pici zavart észlelnék az erőben, és sugallni, hogy talán a szoftver lokalizációjával akad még némi tennivaló, mire kisebb fajta konzíliumot tartottak az ifjú munkatársak az eredmény ürügyén. Hogy most akkor mi legyen, mert elvileg ezt a programot használnák arra, hogy eldönthessék, milyen támogatott tanfolyamot javasoljanak a delikvenseknek. Éreztem, hogy közbe kell lépnem, mielőtt valami faipari szakközépiskola nyári tanfolyamára küldnének, így ennyit tudtam hozzátenni a kupaktanács diskurzusához: “Hát, végül is Kanada népességének egy része angolul beszél, szóval…” – idáig jutottam, ha jól emlékszem, mire a ráncok kisimultak, az arcok felvidultak, és közfelkiáltással a fullosan támogatott angol nyelvtanfolyamot javasolták számomra. Öröm és bódottá. (A szoftver kapacitására volt jellemző, hogy a mezőgazdaságra ráállt dél-alföldi kisváros fiataljainak feltűnően nagy százaléka tűnt kanadai favágónak pont megfelelő alanynak, ami kicsit csökkenti személyes affinitásomat a szakma iránt.)

Continue reading