“Ez egy autószállító!”

Gergő mostanában úgy alszik el, hogy az ágya melletti kis szőnyeget kinevezzük parkolónak, ő kiválaszt két autót, azok leparkolnak, és ott alszanak vele. Reggel felkel, és a két autóval jelenik meg a nappaliban. Ma, a délutáni alvást követően egy tűzoltó és egy rabszállító Lego autóval hozta a két ügyeletes kabriót – keresztül minden akadályon (értsd: szőnyeg, illetve küszöb). Minden egyes döccenőnél lepottyantak az autók, és minden egyes alkalommal türelmesen visszapakolta őket a nem éppen erre kitalált járművekre. Miután vagy hatodszorra játszotta el ezt a kis döccenős műsorát, eljutott az utolsó küszöbig is, szóltam neki, hogy azért esnek le állandóan, minden apróbb akadálynál is, mert ezek nem autószállítók. Nem válaszolt, csak türelmesen, akkurátusan visszatette a két kabriót a tűzoltóra és a rabszállító tetejére. Háromszor leestek ismét, mire egyszer sikerült óvatosan áttolnia a küszöbön mindkettőt. Rám nézett, és csak ennyit mondott:

Látod, Apa? Autószállítók!

Neki van igaza.

Katasztrófavédelem – ahogyan a mobilon értelme lenne

A márciusi hó után most az árvíz jön, és a katasztrófavédelmi szervek a belügyminisztériummal karöltve eljutottak odáig, hogy egy Facebook oldalt hoztak létre annak érdekében, hogy hatékonyan kommunikáljanak a bajbajutottakkal, netán még azokkal is, akik segíteni szeretnének. Nagyszerű, őszintén örülök annak, hogy végre ráébredtek, hogy nem biztos, hogy kontextusától megfosztott, és egyébként is esetlenül fogalmazott sms-ekkel kell oldani a problémát: most azonban mintha kicsit túlestünk volna a proverbiális ló túloldalára: van vagy négy olyan oldal, amit civilek indítottak, és kellően szétaprózza a segíteni kívánók figyelmét, csökkentve a hatékonyságot. Ma mobilos felvételit tartottunk, így – híradó nézés közben – arra gondoltam, milyen egyszerűen meg lehetne oldani az egészet egy ügyesen megcsinált mobil alkalmazással. Szerintem mondjuk így:

  • alapból ingyenesen letölthető appról lenne szó, minden elérhető platformra
  • az app által generált forgalmi díjat a szolgáltatók elengednék (nem utólag, hanem alapvetően így működne)
  • az app képes lenne GPS koordináták alapján lokalizálni a bajbajutottakat, ezt az információt pedig továbbítaná a katasztrófavédők szerverére
  • visszajelzést/bejelentést tudnának küldeni a felhasználók a központ számára (szintén GPS koordináták megjelölésével)
  • a katasztrófavédők információkat tudnának valós időben közvetíteni, plusz közvetlenül kapcsolatba tudnának lépni azokkal, akikkel szükséges
  • azok, akik segíteni szeretnének, az app segítségével térképen láthatnák, hogy mondjuk 15 km-es körzetben hol vannak problémás gócok, ahol elkélne a segítség, és mondjuk azt is látnák, hogy milyen típusú segítségre lenne szükség (tehát mondjuk ne teát vigyenek termoszban oda, ahová homokzsák kellene még)

Hát nem logikus? Nem egyszerű? Lehetne emellett persze Facebookon vagy Twitteren is működtetni az információs csatornát, de egy ilyen alkalmazás lehetne az egész kommunikáció legletisztultabb, legáttekinthetőbb, és legegyszerűbben használható csatornája. Tovább is mehetünk: ha már a mobilszolgáltatók mellé állnának a kezdeményezésnek, miért is ne lehetne alapból minden Magyarországon forgalmazott okostelefon alapfelszereltségeként forgalmazni (ha már egyébként is ingyenes)? Szerintem ez nemzetközi szinten is óriási dobás lenne, arról a nem elhanyagolható haszonról nem beszélve, hogy jól koordinálható segítségnyújtásra ösztönözne sokakat. Uff!

Medium.com – a webes írás új színtere

Ahogy @kobak már beszámolt róla, többeknek is sikerült bejutni a Medium.com-ra, az új online publikációs felületre (szándékosan nem írok blogot), ami zenware-szerű kvalitásával és új megközelítésével tűnik ki az eddigi, akár hasonló babérokra törő próbálkozások közül. Egy twitter-fiókra van szükség ahhoz, hogy az ember sorba állhasson és kipróbálhassa, hiszen egyelőre meghívásos alapon működik (hihetetlen divat ez mostanság, marketing eszközként is használják a módszert – mi, kacsintsunk össze kicsit, tudjuk, anno az “átkosban” ez a mindennapi valóság volt mondjuk gépjárművásárlás vagy banán beszerzése esetén…). Ha az ember bejut, akkor a twitter alapján azonnal kész is van az azonosító, a saját oldal, és máris indulhat a publikálás. A mondás az, hogy a Medium azzal különbözteti meg magát minden mástól (WordPress.com, Tumblr, Twitter, stb.), hogy a közepesen hosszú, igényesen megírt, de nem oknyomozói vagy netán tudományos mélységekbe-magasságokba aspiráló szövegek megjelenési helyeként definiálja magát, mégpedig úgy, hogy kifejezetten a szöveges tartalomra koncentrál (olyannyira, hogy kifejezetten nem is támogatják pl. video beillesztését).

Continue reading

Szeptemberben indul a Mobil és közösségi média speciális képzési modul

Mobil és közösségi média speciális képzési modul

Most jó elsőéves kommunikáció szakos hallgatónak lenni Szegeden (szvsz persze), hiszen számukra egy új képzési lehetőség nyílik, amit az alapképzési programon belül végezhetnek el, hiszen az SZTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, a Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoport a Magyar Telekom Dél-alföldi régiója támogatásával szeptemberben beindítja Mobil és közösségi média speciális képzési modulját, amire most lehet jelentkezni. Ez a modul egyébként minden közszájon forgó előítélet ellentételezése is: a képzés tantárgyi-kurzus összetétele egyrészt a hagyományosabb, bölcsészeti stúdiumokat sem hanyagolja el amellett, hogy bitang erős munkaerőpiaci beágyazottsággal bír, hiszen olyan vezető cégeket sikerült bevonni az oktatásba, mint a kirowski Isobar, a Carnation Group, a Telekom, illetve a Binga. Ma felvételi tájékoztató, jövő héten pedig már felvételi – mi nagyon várjuk!

Jogvédők, ti… és a ti algoritmusaitok…

Az talán könnyedén belátható, hogy kínai munkások tömegei éhbérért dolgozva sem képesek egy hét alatt 4,5 millió címet kilistázni. Ehelyett a háttérben egy algoritmus dolgozik, amely folyamatosan ontja magából a valószínűleg jogvédett tartalmakra mutató linkeket. Innen talán már egész könnyen kitalálható, hogy több óriás filmkiadó vállalat (Viacom, Paramount, Fox és Lionsgate) listájába, amely a törölni kívánt linkeket tartalmazza, valahogyan bekerült az egyébként szabadon és ingyenesen terjeszthető Pirate Bay film is. Ennél nagyobb öngólt szándékosan sem tudtak volna lőni.
(Média 2.0)

Több hasonló öngóllal is elszórakoztatják a jogvédők algoritmusai az egyszeri júzert: például szeretnek olyan fenyegető leveleket írogatni, aminek nem hogy jogi, még technikai alapja sincsen. Történt, hogy egy olyan egyetemi gép felhasználójához intéztek dörgedelmes, angol nyelvű jogi blablát, megnevezve a Transformers II c. örökbecsű alkotás egy DVDRipjét, mint jogtalanul letöltött és tárolt tartalmat, aki nemhogy nem torrentezett soha (pláne nem az egyetemi gépen, amit ottani rendszergazdák felügyeltek és tettek rendbe), de még csak egy árva – és egyébként legálisan használható! – torrent kliens sem volt a gépén. Sőt, az előzékeny jogvédők még a gépen feltételezett mappát is megjelölték, hogy azt sürgősen töröljük – az apró pici problémát nyilván ki is lehet találni ezek után: még csak hasonló file hierarchia sem volt a gépen, nemhogy az a mappa és ott, amit és ahol a jogvédők által használt algoritmus citált.

Én speciel kellőképpen felháborodtam az eljáráson, így küldtünk egy korrekt, minden feltételezést alaposan cáfoló, ékesszóló, de a felháborodásnak hangot adó hivatalos válaszlevelet – azóta is várjuk a választ, amivel cáfolnak bennünket és alátámasztják a teljesen nyilvánvaló vádakat. Öngól ez is, öngól az is, jól példázzák ezek a hibák, hogy ez a rendszer, így, ebben a formában leginkább saját magát fogja eltemetni, de a kalózkodást nem képes megtörni. És ez már jóval tovább mutat annál, mint amit a TPB jogi kálváriája apropóján hallunk, hogy ti. a jog még nincs felkészülve a digitális technológiában akár hétköznapokban is használt, standard megoldások és protokollok elbírálására: sajnos azok sincsenek képben, akik pontosan technológiai alapon igyekeznek rendőrösdit játszani. Csoda, hogy így egyre inkább ők tűnnek fel a rossz fiúk szerepében?

Megfigyelők és megfigyeltek

Egy nyomasztó, de kötelező kis dokumentumfilmre hívnám fel mindenki figyelmét: arról szól, hogy a technológia segítségével, hogyan váltunk (az angolnak itt a befejezett jelenje óriási kifejezőeszközként szolgálna) mindannyian megfigyelés alanyaivá (megint angol: subject, ami ugye mindenfélét jelent…) – ráadásul a legtöbb esetben önként és dalolva. Nem akarok most Appelbaumként “stasibookozni”, amikor Facebookról van szó, de talán érdemes elgondolkodni azon, hogyan válhat egy kutató-oktató pusztán kutatási témája miatt potenciális nemzetbiztonsági fenyegetéssé. Extrém példák? Hát, annyira azért nem. Tessék csak nézni: