Egy e-könyv ritmusa

Van abban valami igazán zenei, ahogyan a Kindle a maga kis progress barjával megjeleníti a fejezetek sorjázását: az ember csak rápillant, és rögtön érzi a kötet ritmusát – tulajdonképpen már ebből be lehet lőni, milyen típusú szöveggel van dolgunk. A fenti allegro staccato például tipikusan egy gyors pergésű, fordulatokkal teli page turner, ami azért érdekes, mert eszembe juttatja azt, amikor a Bourne-filmekkel kapcsolatosan Bordwell a fokozott folytonosság terminusával írja le, miként gyorsultak a vágások – érdemes lenne vizualizálni azt is, miként “gyorsultak” a fejezetek az egyes műfajokban. (Persze ha speciel Dan Brown regényt olvas az ember, akkor egy rejtjelezett üzenetként is felfogható a morze-sorja…)

E-könyves vita: ki viszi át a…

Az a szép a magyar e-könyves szcénában, hogy még nincs is igazán, de már mindenki érteni véli, belelát a működésébe, és tudja, mitől döglik. A téma mind a mai napig legmegbízhatóbb, mérvadó digitális otthona, az E-könyv olvasók blog (bár ugye több, mint sima blog!) a minap Professzore írásával felkavarta a vizet, amire ma az egyik megszólított, megidézett, hovatovább kritizált kiadó reagált is – és ahogy a kommenteket elnézem, nincs vége itt. Pedig akár lehetne is, ugyanis két olyan szegmens keresztezte (hiper)textuálisan egymás útját, ami inkább kiegészíti, mintsem gyengítené egymást: a hagyományosabb, klasszikus értelemben vett kiadói praxis, valamint a self-publishing szektor. Előbbi azt veti utóbbi szemére, hogy igénytelen, fércmunkákkal, lektorálatlan, szerkesztetlen, korrektúrázatlan szeméttel öntik tele a placcot, ami nyilvánvalóan rontja a rendesen, alaposan munkálkodó kiadók bizniszét, sőt, egyenesen kerékakasztója is egyben az egész magyar e-könyves szekérnek; utóbbi pedig igyekszik magyarázatot adni létezésére, olyasmivel előhozakodva, hogy ő pusztán teret biztosít azoknak a szerzőknek, akik nem tudnak befurakodni egy-egy kiadó óvó, vigyázó szárnya alá, vagy nemes egyszerűséggel nem is akarnak. Ha leegyszerűsítjük a téziseket, akkor egyik oldal a minőséget, a másik a lehetőséget hozza fel létjogosultságként, és – kövezzenek meg itt és most asap – mindkettőnek tökéletesen igaza is van. Pontosan ezért gondolom úgy, hogy ismét annak vagyunk tanúi, amint két fél, akik jól csinálják, amit csinálnak, elbeszélnek egymás mellett. Miért?

Continue reading

Publish AND Perish?

A napokban többen is megkerestek, hogy az AMERICANA oldalain publikált írásik kapcsán megkereste őket egy Lambert Academic Publishing (LAP) nevű kiadó, és hogy vajon ismerjük-e őket, valamint érdemes-e egyáltalán válaszolni nekik, meghallgatni őket. Bár mindenkinek a saját döntése, mit és hol publikál, az internet korában nem árt kicsit tájékozódni, mielőtt az ember elígérkezik. Ismerem az érzést, tapasztaltam az elvárást, ami egy fiatal kutatót arra késztet, hogy a lehető leggyorsabban kiadja évekig készült magnum opusát, de hosszú távon azért mégsem mindegy, hol köt ki az iromány. Például a VDM Publishing köreibe tartozó LAP-ről nem sok jót talál az ember a neten: még saját Wikipedia cikket is kapott a cég, ami nem fényezi agyon a megkérdőjelezhető gyakorlattal operáló kiadót. Nem egyedi és elszigetelt működési modell egyébként az övék: egész piac szakosodik mostanában arra, hogy nyílt hozzáférésű cikkeket, vagy kiadás előtt lévő tanulmányokat, illetve frissen fokozatot szerzett fiatal kutatók disszertációit begyűjtse, majd mindenféle szaklektorálást és különösebb szerkesztést, szöveggondozást nélkülözve print on demand jelleggel kiadja azokat – egyébként indokolatlanul borsos áron. Bár publikáció ez is – csak épp soha senkihez nem fog eljutni, így nem sok értelme van. Nem csupán szerzőket keresnek meg ilyen vagy hasonló jellegű ajánlatokkal: írtam már arról a gyakorlatról is, aminek során a nyílt hozzáférésű, indexelt folyóiratokra próbálnak ráépíteni egy zárt kapus, előfizetéseken alapuló rendszert – lényegében itt is hasonló academic scrapingről van szó. Minden ismerősömnek, akit megkörnyékeznek, annyit tudok tanácsolni, kutasson jobb ajánlatok után, ne menjen bele ilyen kétes bizniszbe. Ennél egy becsületes, jól előkészített self-publishing megoldás is ezerszer többet ér.

Egyszer már volt WiFi a szegedi IC-n!

Óriási meglepetésemre a héten Szeged felé utazva egy furcsa matricát vettem észre az IC-kocsi WC lámpácskája alatt:

Hurrá, tehát van WiFi – s lőn, tényleg volt! Túltettem magam az első nüanszon, miszerint nekem a captive elnevezésű subdomainen keresztül kellene autentikálni magam, majd elégedetten figyeltem, ahogy szakít a sávszélesség – egészen Budapest határáig, onnantól kezdve ugyanis finoman szólva is inkább promóciós jellegűvé vált a projekt: a “hol volt, hol nem volt” mesei kezdetei derengtek fel fáradt szemeim előtt. Mivel egyéb módon nem jelezték a WiFit (a MÁV honlapon oltári nagy, átfestett kocsikat mutogatnak, ez meg egy szokványos, kék, nem igazán felújított benyomást keltő kocsi volt), így el tudom képzelni, hogy csak tesztüzemben volt a rendszer (tudom, a fránya optimizmus), ebben az esetben innen is üzenem, van mit javítani a működésen! Egyébként azt sem igazán értem, hogy vajon mi járhatott a MÁV dizájnerei fejében, amikor a WiFi matricát megálmodták, pláne oda, ahova kanyarították végül: több értelmezés is megfordult a fejemben (ezt osztottam meg végül, mint leginkább szalonképesebb verziót: “Ha nem dohányzol, a WC alól jön a WiFi!”) – de talán elindulhattak volna a kitaposott ösvényen, és hagyhatták volna a nemzetközileg elfogadott, bevált, és főleg ismert jelek egyikét, hadd fejtsük meg rögvest, miről is van szó, és ne kelljen találgatni, hogy nekünk, MÁV-val kokettálóknak bizony lefelé sugároz, nem a megszokott módon felfelé, pláne így féloldalra (lehet, hogy csak az egyik üléssor kapja a jót, a másik, ami felé nem mutat az ikon, internet nélkül marad?!), plusz nem feltétlenül a WC alatt gondolnám a legoptimálisabb tájékoztatási síkot sem. Ius murmurandi műsorunkat hallották – ha valaki találkozik még a szegedi vonalon WiFi-képes IC-kocsival, ne legyen rest megosztani a tapasztalatait!

Megjelent: Csongrád megyei fiatalok mobil- és közösségimédia-használata

Ahogyan már korábban beharangoztam, a Smartmobil konferencia exkluzív, előzetes letöltéseit követően immáron mindenki szabadon letöltheti és terjesztheti a Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoport és a Magyar Telekom Dél-alföldi Régiójának közös kutatásából készült e-könyvet! Emlékeztetőül: azt vizsgáltuk, miként viszonyulnak a középiskolások és az egyetemisták mobil eszközeikhez, illetve hogyan használják a közösségimédia felületei által nyújtott lehetőségeket, ami többek közt arra jó, hogy aki oktatási környezetre igyekszik mobilos stratégiát kitalálni, felépíteni, az egészen tiszta képet kapjon arról, merre induljon el. A kiindulási pont az volt, hogy mivel mi nem vagyunk olyan helyzetben, mint akár tőlünk nyugatabbra vagy jóval keletebbre, hogy azonnal eszközökkel indítsunk pilot projekteket, így fordítsunk a dolgon: ne azt nézzük, hogy ha a fiatalok kezébe nyomunk egy készüléket, azzal mit kezdenek iskolai környezetben, hanem vizsgáljuk meg először, mire használják saját készülékeiket, valamint mérjük fel, vajon hajlandóak lennének-e ilyen eszközöket használni iskolai tananyag tekintetében. A felmérés igen sikeres volt, ezúton is hálásan köszönjük minden intézmény, ismerős, tanár, oktató, diák és hallgató segítségét! Bővebben a hvg.hu is beszámolt már a következtetéseinkről, de a részletes leírások, ajánlások, grafikonok természetesen csak az e-könyvben találhatóak meg.

Letöltés: Csongrád megyei fiatalok mobil- és közösségimédia-használata

Ha már itt a magyar street view

Ugye mindenki kellő lelkesedéssel fogadta, hogy immár elérhető a Google Térkép Street View nézete Magyarországon is, ám ha egy pillanatra megpihenni vágynánk a vicces/botrányos képek, illetve önmagunk keresgetése közepette, azért érdemes egy korábbi projekttel tesztelni a működést: látogassunk el az Arcade Fire együttes és Chris Milk interaktív produkciójának oldalára, majd adjuk meg helyszínnek hőn szeretett magyar városunkat – a meglepi az lesz, hogy a sok-sok böngészőablakra tagolt klip cselekménye (már amennyire van neki) éppen a mi településünkön fog kibontakozni (feltéve persze, hogy a megfelelő böngészővel célozzuk meg a linket). Videoklipet minden magyar településre!