A láthatatlan web

Csütörtökön Veszelszki Ágnes meghívásának tettem eleget az ELTE “A látható web II.” címet viselő, az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék, a Kommunikáció: internet és média műhely, a Magyar Szemiotikai Társaság és a Kodolányi János Főiskola Kulturális, Kommunikáció- és Médiatudományi Intézet közös kurzusán, és persze nem bírtam ki, hogy a címre kacsintva annak épp az ellenkezőjét tűzzem műsorra, és többek között arról beszéljek, milyen láthatatlan folyamatok alakítják a láthatóságot a weben. Ismét megállapítást nyert, hogy nagyszerű, érdeklődő hallgatóságnak nagyszerű élmény előadni. Alant a videómentes diasor.

Erőszakos plágium

coverTörtént nemrég, hogy Slavoj Žižeket azzal vádolták meg, hogy plagizál, ami a gondolkodó már-már celebritási státuszához híven elég nagy port kavart. A vád szerint Žižek egy teljes bekezdést emelt át Jean-Marie Muller egyik szövegéből, amit elmulasztott megjelölni bármilyen módon és formában (az ugye ilyen esetben sem mentség, hogy a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül, hogy kinek a gondolatairól van szó, hiszen szó szerinti idézetről beszélünk). Žižek korábban már megnyilvánult az ügyben, pár bekezdésben visszautasította a vádakat, mondván, hogy a leadott kéziratban egészen pontosan megjelölte az inkriminált idézet forrását, tehát ha az eltűnt esetleg a végleges változatból, akkor szerkesztői hiba, de semmi esetre sem az övé. Már el is ült a vihar, de Žižek csőrét csak piszkálhatta a dolog, mert ma ismét kiadott egy közleményt a Lacan.com-on, amiben újfent visszautasítja a vádakat, és ezúttal bizonyítékkal is szolgál: a teljes Violence című kötetet feltette mellékletben, hogy bárki megnézhesse, valóban igaz-e a vád (megnéztem, Google Books-on is előtte, és egyértelműen a szlovén filozófusnak van igaza, tehát szó sincs plágiumról: ahogy ő is írja, teljesen nyilvánvaló, hogy blokk idézet, ráadásul a hivatkozás is félreérthetetlen). A kötet érdekessége egyébként, hogy többször is hivatkoznak rá (nyilván nem a plágium ürügyén) a most megjelent Comradely Greetings: The Prison Letters of Nadya and Slavoj című kötetben, mint a Pussy Riots bebörtönzött művészének egyik fő inspirációjaként. Mivel maga Žižek döntött úgy, hogy megosztja a világgal a teljes kötetet, gondoltam, ha valaki Kindle-ön szeretné olvasni, ne szenvedjen a formázási problémákkal tűzdelt copy-paste-tel, egyszerűen csak kattintson (felhívom a figyelmet, hogy ez a verzió természetesen nem a hivatalos kiadás, tilos haszonszerzési célból terjeszteni – csak és kizárólag úgy használható fel, ahogy azt a szerző megnyilvánulásában engedélyezte!), és olvassa ezt a többszörösen is fontossá vált szöveget.

Letöltés: Violence by Slavoj Zizek (.mobi)

Már a pszichológusok is

Tetszés szerint befejezhető mondatnak tűnik a bejegyzés címe, azonban gyorsan le is cövekelném az asszociációs láncot: már a pszichológusoknak is online jelenik meg kiváló, tradíciókra épülő, de új periodikája, az Impulzus! A folyóirat diákszerzők publikációs fórumaként definiálja magát, ami szerintem a mai felsőoktatási helyzetben többet tehet a tehetségek megtartása és az eredmények előtérbe kerülése érdekében, mint bármilyen, felülről finanszírozott program – ha ugyanis a kiváló hallgatók azt látják, hogy elismerik őket, és még támogatják is a tevékenységüket, valószínűleg az első gondolatuk nem az lesz, hogy diplomát ide, és már el is felejtve az egész képzés. Ami mindenkinek jó. Nem mellesleg, ha már SZTE BTK, óriási öröm saját házam táján azt látni, hogy lassan mindenki a nyílt hozzáférés és a minőségi online kiadványok útján jár: az AMERICANA és az Apertúra után a TNT, az et al., és most az Impulzus (mellette hallom, már mások is ezen az úton indulnak majd) – egytől egyik bizonyították, ez a jövő, így kell ezt csinálni!

Nem vásárol a magyar a neten

A hvg.hu hozza a hírt, miszerint a Digitális Fejlődési Index ötvenes rangsorában a nem túl előkelő 44. helyen szerepel Magyarország az internethasználat és e-kereskedelem szempontjából. Ez azért is fontos kimutatás, mert a régió tekintetében immár digitális vonatkozásban is kijelöli helyünket: sereghajtók vagyunk. Miközben nap mint nap arról olvasunk és hallunk, hogy a honi kereskedelemben egyre nagyobb és nagyobb mértékben érvényesül az online szegmens, úgy tűnik, korántsem ilyen rózsás a helyzet – talán érdemes lenne az Index alapján megvizsgálni azt is, miért olyan bizalmatlanok a magyarok az online vásárlások indításával szemben. Én alapvetően az online vásárlási formák terjedése mellett volnék, magyar webboltból is vásároltam többször is, de sajnos azt tapasztalom, hogy miközben a világ más tájain a szolgáltatás minősége, a felhasználói élmény, a kommunikáció, egyáltalán az egész vásárlás menete egyrészt egyszerűsödik, másrészt úgy érzi az ember, egyre inkább figyelembe veszik az elvárásait, igényeit, nyavalyáit, Magyarországon mintha visszafelé fordulnánk, és egyre több olyan – szerintem – vállalhatatlan stratégiával és megoldással találkozunk, ami az adott esetben kiváló termék jövőjét is ellehetetleníti.

Continue reading

Hogyan juthatsz legálisan kiadás előtt álló e-könyvekhez?

Mivel kényszeresen vadászom az újabb és újabb könyveket mindenféle témában és műfajban, elkerülhetetlenül belefutottam olyan esetekbe, amikor felcsigázott érdeklődéssel, de nagyon szomorúan konstatáltam, hogy adott esetben a kötet megjelenésig még hónapokat kell várnom. Idegesítő helyzet, pláne akkor, ha a Goodreads-en vagy máshol már ott virítanak a recenziók, vélemények, csillagok stb.: gyorsan nekiveselkedtem nyomozni, hogy is tartozhat az ember gyereke ahhoz a kiválasztottakat magába foglaló kaszthoz, akik már hónapokkal egy könyv megjelenése előtt olvashatják is azt. Nyilván több lehetőség is létezik, én a NetGalley szolgáltatását próbálgatom éppen, és már megérte: szépirodalom, sci-fi, tudományos kötetek sorjáznak a Kindle-ömön teljesen legálisan, a kiadók jóvoltából, ráadásul ingyen, és a megjelenés előtt hónapokkal is akár. Az ötlet pofonegyszerű: a kiadók egyre inkább látják, hogy egy-egy jól sikerült recenzió, élménybeszámoló óriásit tud dobni az eladási statisztikákon (lásd: Amazon kommentek), így ha van lelkes érdeklődő, miért is ne bocsátanának rendelkezésükre e-könyves verziókat olvasásra, cserébe pedig nem várnak mást, mint hogy lássák, az illető el is mondja a véleményét nyilvános fórumokon is. Win-win.

Continue reading

Tudós ember kontra szövegszerkesztő

Rövid, ígérem, nagyon rövid kis panaszkodó bejegyzés lesz ez, amolyan önterápiás jegyzettel. Olyan jelenséget tár fel, amiről nem beszélünk, s talán soha nem is kerül felszínre, de nekem jó ideje keseríti az életem – feleslegesen. Jöjjön tehát egy kis technológiai determinista hozzáállásból szárba szökkent kiskáté kifejezetten bölcsészetet bűvölő tudós emberek részére, akik netán számítógépes szövegszerkesztővel állítják elő kiváló tanulmányaikat.

  • A bekezdés végére nem kell szóköz. Sem egy, sem több.
  • A bekezdés elejére nem kell szóköz. Sem egy, sem több.
  • A bekezdés első sorának behúzását a szövegszerkesztő képes automatikusan megoldani. Nem, nem kell, sőt: tilos tabulátorral bűvészkedni.
  • Idézet blokkot a teljes idézet tetszőleges behúzásával (pl. balról-jobbról egy-egy cm) lehet formázni – nem, nem a soronkénti tabulátor püfölésével.
  • Ha pl. a Word két teljesen helyesen írt szót zölddel aláhúz, és gyanúsan nagy a köztük lévő távolság a többi szóhoz viszonyítva, talán ideje megnézni, vajon nem folyamatosan dupla szóközzel töltjük-e ki a rendelkezésre álló oldalt.
  • Új bekezdést enter segítségével kezdjünk, ne milliónyi szóközzel és egy csinos tabulátorral próbálkozzunk.
  • A tanulmány végén nem kell még öt-hat entert ütni.
  • A tanulmány utolsó bekezdését nem kell nyolc szóközzel zárni.
  • A bibliográfia összeállításakor például függő sorbehúzást vagy sima listát érdemes alkalmazni, semmi esetre sem a fránya tabulátorral kell látszólag elrendezni az elrendezhetetlent.

Tudom, megkaptam már érte a magamért, de könyörgöm, ha csak ezt az egyetlen eszközt (értsd: szerszámot) kell használnia egy igen magasan képzett embernek egy produktum előállításához, ugye nem nagy kérés, hogy legalább alapszinten bírja az eszköz használatának csínját-bínját? Továbbá koncentráljon a tudós a szöveg tartalmára, ne akarjon rögvest tördelni is – az egy másik szakma. Hajrá markdown és tsai!