A digitális írásbeliség harmadik útja

Gyors és rövid, ennek megfelelően a teljesség igényével nem kacérkodó reflexió Ropolyi László “Digitális írásbeliség” c. írására

Ropolyi László a Korunk hasábjain értekezik arról, miként is érdemes a digitális írásbeliséghez közelíteni. Érvelése szerint ha kitágítjuk a digitalizáció fogalmát, tulajdonképpen kétféle irányt lehet elkülöníteni: az egyik a “nem bináris, nem elektronikusan működtetett írásbeliség”, a másik pedig a “bináris, elektronikusan működtetett írásbeliség” (Ropolyi 12): előbbi vonatkozásában beszél arról, ahogyan az első alfabetikus rendszerek, tulajdonképpen digiteket képezve vázoltak egy keretet, aminek használatával (értsd: kombinációs lehetőségeivel) lejegyezhetővé váltak a kommunikáció hangzó formái; míg utóbbi egy későbbi út, ahol a digit a bináris kód, a kettes számrendszeren alapuló konverzión keresztül variálja át a kommunikációs szituációk lehetőségeit. A kettő persze csak rendszerében és módszertanilag különül el – bár arról keveset beszél a szerző, hogy adott esetben átfedések, egymást keresztező alakzatok is fellelhetőek.

Continue reading

Műfaj kontra diktatúra

Amikor egy diktatúrával kapcsolatban valami vicces(nek vélhető) alkotás készül, az a diktatúra szemében természetesen nem vicces. Akkor sem, ha mindenki tisztában van vele, hogy ez itt fikció, nem a valóság, és nem is azért, mert tudjuk, hogy a fikcióban mindig elkerülhetetlenül ott a valóság is. Egy diktatúra szemszögéből ugyanis nem ez az igazi veszély: a probléma az, hogy a valóságban rejlő fiktív magot tárja fel az ilyesféle komédia. Márpedig ezen áll vagy bukik, hogy az ember miként éli napjait. És még mindig csak egy apró műfaji kérdésen akadunk fel, holott micsoda érdekes technológiai-társadalmi-gazdasági háttér készülődik itt a filmek és a közönség kapcsolatának jövőjének vonatkozásában (ti. hogy fogja még annál is több ember látni a filmet – igen, még a diktatúrában is! – mint amennyi egyébként megnézte volna, és ez mit jelenthet Hollywood és a torrent relációjában)!

Alvásmentesítés

Érdekes témára világít rá Jonathan Crary, amikor az alvás kérdését kezdi feszegetni (röviden itt / hosszabban a könyvében): azt állítja ugyanis, hogy a 21. századi kapitalizmus idejére tulajdonképpen már csak ez az emberi aspektus nem került a gazdaság teljes befolyása alá, bár már jól látszanak az alvás ellenében formálódó erők. Elég csak a non-stop nyitva tartó éttermek, boltok, benzinkutak, fénymásolók stb. példáira gondolni – ezek egytől egyik apró részecskéi annak a tendenciának, aminek gyökereit Crary nem pusztán gazdasági érdekek mentén, de filozófiai alapokról is vizsgál. Nagyon sok megjegyzésével, megfigyelésével, argumentumával egyet lehet érteni, ám van egy érdekes vakfolt az érvrendszerében, ami talán mostanság válik igazán jelenséggé, vagy akár trenddé is. Crary azt mondja,

A látszólag átalakíthatatlan emberi szükségletek többsége – úgymint az éhség, a szomjúság, a szexuális vágy, és újabban a barátság – piaci, azaz pénzzel kielégíthető formát nyert. Az alvás egy olyan emberi szükséglet, melynek időtartamát eddig még nem, vagy csak kevéssé tudta megzabolázni és hatalmába keríteni a profitgépezet. Úgy is mondhatnánk, hogy nem illik bele a piaci világba, ennek következtében valamiféle „kríziságazata” lett globális jelenünk rendszerének. A témával foglalkozó tudományos kutatók minden igyekezete ellenére újra és újra meghiúsulnak az alvás kiaknázására és újraformálására irányuló stratégiák. A valóság az, hogy az alvásból nem lehet profitot termelni.

Continue reading

Bölcsészek a mekiben?

Sajnos továbbra sem csituló elánnal osztogatják minden szinten (legutóbb épp államtitkárin, ami felettébb problematikus véleményem szerint, de ezt hagyjuk most), hogy az egyetem elvégzése után valami ilyesmi jelenet rajzolódik ki bölcsészek tekintetében:

- Mit kér egy közgazdász a bölcsésztől?
– ?
– Duplasajtburgert kólával.

A közgazdász természetesen behelyettesíthető bármely, sikeresnek vélt diplomással, de a bölcsész (így, monolitikus vendéglátóipari szakmunkásként) örök. Bár sokan bizonyították már e vicc tételének valóságtól való kalkulálhatatlan elrugaszkodását, azért talán nem árt leszögezni:

Erre a twitre többen is rácuppantak, de csak kevesen találtak a témába illő, releváns statisztikai adatot, viszont végül ez a válasz is megérkezett:

— Endre Jofoldi (@jendre) November 7, 2014

Ezúton is köszönet a linkért, és gyorsan nézzünk is bele a csatolt dokumentumba!

Continue reading

A színpadtól a színpadig – új kötet az AMERICANA eBooks-tól

Dráma és színháztudomány iránt hevesen érdeklődők, figyelem: Kurdi Mária és Csikai Zsuzsa szerkesztésében, az AMERICANA eBooks gondozásában, Marvin Carlson írásaiból válogatva megjelent A színpadtól a színpadig című kiváló kötet! Megint nem lehet mást mondani, mint hogy hiánypótló könyvről van szó, hiszen ilyen kompiláció magyar nyelven egészen biztosan nem született még, pedig igény mindenképpen lett volna rá. Ahogyan Kurdi Mária megfogalmazta,

Ezek a szövegek 1990 és 2011 között születtek és keresztmetszetet nyújtanak az ezredforduló színháztudományának olyan kérdéseiről és folyamatairól, mint a színházszemiotika, interkulturalitás, többnyelvűség a színpadon, a történelem újrajátszásai, az előadás eseményszerűsége és a performanszok világa a posztstrukturalista elméletek kontextusában.

A projekt érdekessége egyébként többek közt az is, hogy maga Marvin Carlson fényképekkel, adatokkal és tanácsokkal segítette a munkát, és ha minden igaz, ő is nagyon várta a megjelenést, ami igazán megtisztelő. Ahogy az már lenni szokott, a kötet e-könyves és puhafedeles változatokban is elérhető: a Kindle és az .epub verziók továbbra is ingyen letölthetők és megoszthatók, a nyomtatott változat pedig tudományos szakkönyvhöz képest igen kedvező áron érhető el. Minden további információ megtalálható a kötet oldalán!

Szűts Zoltán: Egyetem 2.0

Mindig nagyszerű és örömteli dolog, ha olyan témában akad az ember értő és alapos szövegre, amiről itthon, magyarul viszonylag keveset olvasni. A web 2.0 és az egyetem, illetve felsőoktatás viszonyának taglalása rendszerint maximum egy-egy újságcikkig jut el, holott egyre égetőbb kérdések merülnek fel a témában, amelyek mellett vétek lenne szótlanul elmenni. Szűts Zoltán legutóbbi kötetéről már írtam korábban, most azonban itt az újabb, ráadásul ingyenesen letölthető és terjeszthető könyve, az Egyetem 2.0, ami a Kodolányi János Főiskola kiadásában jelent meg. A szerzői kulcsszavas összefoglaló szerint

Tömegek bölcsessége, torrent, plágium, MOOK, Wikipédia, digitális demencia, hosszú farok, mashup, Facebook nyilvánosság, digitális kultúra = Egyetem. 2.0

és hogy maga a kiadás jellege is passzoljon a tematikához, elektronikus verzióban érheti el minden érdeklődő olvasó a kötetet – eredetileg pdf-ben, azonban mivel én jobb szeretem a Kindle képernyőjén olvasni az újdonságokat, készítettem belőle egy arra való változatot is, ami szintén keringhet szabadon a hálón!