blog, web

Fotópályázat – egy lájk is segít

Még a nyáron küldtem be az #IstandwithCEU egyik tüntetésén készített képemet a PES Group éves pályázatára, kb. zéró reménnyel arra nézvést, hogy az én képem bármilyen szűrőn is átmehetne. Tetszett a kép, mert úgy érzem, sikerült valamit elkapni abból a pillanatból, de megkímélek mindenkit attól, hogy elkezdjem elemezni, mi minden forogna az ember fejében a kép láttán. Röviden csupán annyit kérnék, hogy ha már eljutott idáig a kép, a kurátorok úgy vélték, megmérettetheti magát más, akár sokkal profibb képekkel szemben is, ha másnak is tetszik, legyen szíves segítse, egyengesse az útját egy lájkkal. Tessék persze megnézni a felhozatalt, vannak nagyon jól sikerültek, nagyon jó pillanatok, szóval jó kis társaságba került az én kis jpeg-em 😉 Köszönet előre is minden lájkolónak!

Zoltán Dragon, Budapest, Hungary

Posted by PES Group in the European Committee of the Regions on Monday, September 18, 2017

Standard
digitális, egyetem

Neptun, encore

A tavaszi félév végén az országban utoljára állt át az SZTE a Neptun tanulmányi rendszerre, a várakozáskhoz képest egyébként meglepően zökkenőmentes volt a procedúra, amennyire lehet sejteni, az egyetemi informatikusok mindent megtettek annak érdekében, hogy a nem csak hírből szörnyű tanulmányi rendszer egyáltalán működjön (minden elismerésem az övék egyébiránt). Mondjuk ki, legyünk túl rajta: a Neptun nem egy jól sikerült rendszer. Lehet, hogy valahol, valamire, valamikor jó volt, vagy jó lehet, de az semmiképpen nem az, amire, ahol, és amikor használjuk. Merthogy nem lehet rendesen használni. 2017-et írunk, tessék megnézni a világ legegyszerűbb online felületeit, hogy néznek ki és mit csinálnak, majd meg lehet nézni a világ legbonyolultabb online felületeit, hogy néznek ki, és hogy működnek, utána sajnos más konklúzió nem lehet, mint hogy a Neptun bizony nem erre a korra termett, és nem a kor kihívásaira ad választ, és egyáltalán nem úgy funkcionál, ahogy kellene. Lehet biztosan toldozni-foltozni, de nem tudom, érdemes-e: ilyenkor szoktak úgy dönteni egyébként, hogy a teljes kódot újraírják, mert már menthetetlenül elbaltázott az egész az alapoktól.

Bővebben…

Standard
könyv, publikáció

Új kötetek az AMERICANA eBooks-tól

Mielőtt bárki is azt hinné, hogy kitört a nyári szünet, bezuhant a meló, nincsenek újdonságok, hadd jelezzem gyorsan, hogy minden nehézség ellenére, az AMERICANA házatáján lázas munka folyik, készül az új szám, kijött két kötet, és idénre még koránt sincs vége. De nem sopánkodni vagyunk itt, hanem ünnepelni, mert egy magyar-, és egy angolnyelvű (ám mégis magyar vonatkozású) könyv jelent meg gyors egymásutánban: először a Bollobás Enikő által szerkesztett, fiatal kutatócsoport szövegeiből álló, A szubjektum színeváltozásai, majd pedig a Radnóti Miklós novelláit tartalmazó, John K. Cox csodálatos fordításában először olvasható The Poet and the Woman. Szokásunkhoz híven, az e-könyves verziók ingyenesen letölthetők, szabadon terjeszthetők, a lényeg úgyis az, hogy minél többen olvassák a szövegeket, míg a nyomtatott, ám igen szép kivitelű példányokat a szokásos online felületekről lehet beszerezni. Némi ízelítő:

A szubjektum színeváltozásai. Narratív, kapcsolati és testi alanyiság az irodalomban és a kultúrában

A Bollobás Enikő szerkesztésében megjelent kötet az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolája Testi, kapcsolati és narratív alanyiság az irodalomban és a kultúrában” elnevezésű kutatócsoportjának a munkája. A kutatócsoportot 2015 tavaszán hívta életre Bollobás Enikő; tagjai két féléven át, a doktori kurzusok adta heti rendszerességgel találkoztak. A szubjektumelméletek összetett problematikájának különböző témaköreit tanulmányozták, együtt járva be azt a különös elméleti teret, amelynek fogalmi keretét az elbeszélő alany, a kapcsolati alany és a korporalizált alany, valamint a performativitás alkotja.

További infó és letöltés »

* * *
The Poet and the Woman. Stories, Sketches and Miniatures

Miklós Radnóti (1909-1944) was a major Hungarian poet of the interwar period and Holocaust. Like his various volumes of poetry, the prose in this collection also combines traditional and modern themes and styles-and often produces unexpected results. Radnóti studied at what is today the University of Szeged and, in 1935, published his dissertation on the work of the novelist and poet Margit Kaffka (1880-1918). Born into a Jewish family in Budapest, Radnóti also spent time in France and Czechoslovakia before World War II. After periods of forced labor in Ukraine and Serbia, he was executed near Győr on one of the death marches in 1944.

This set of pre-war prose pieces spans a wide variety of settings, from peasant huts in Hungary to a bohemian nightclub in Venice, and from a ceramics studio to airports and battleships. The forms of the stories range from fables to triptychs of naturalistic vignettes, from spare, conversational narratives to a silent drama. As always, Radnóti’s emphasis is on emotions and people, whether they are writers, grieving children, booksellers, prostitutes, porters, or apprentices. More than anything, these are stories of lovers and love, dogged, irrepressible, illusion-free, and content-or at least natural.

More info & donwload »

Standard
digitális, web

Megosztási etikett az Instagramon

Amikor az ember egy olyan képet tesz fel az Instagram felületére, ami másoknak is elnyeri tetszését, előfordul, hogy beindul a reposzt, vagyis a tartalom mások által történő megosztása. Ennek megvan a bevett szokása, gyakorlata: mint minden más esetben (tudományos szövegben, újságcikkben, irodalmi idézetekben stb.), hivatkozni kell a tartalom előállítójára, ne adj isten még jelezni is lehet számára, hogy szeretnénk felhasználni az adott tartalmat. Ennek nem pusztán jogi oldala van, hiszen ha a tartalomelőállító figyelmét felhívjuk arra, hogy szeretnénk megosztani saját csatornánkon az ő tartalmát, akkor az nekünk generál forgalmat (meg persze neki is, hiszen explicit módon jelezzük, hogy ezt nem mi készítettük, hanem ő), illetve eleve megnyerhetjük az illetőt, aki bekövethet bennünket, és akár kollaborációig is fajulhat a dolog. Ha minden a normális kerékvágásban megy, akkor nincs is semmi probléma, sharing is caring, mindenki boldog, happy end. De mi van akkor, ha valaki kissé ügyetlenül hivatkozza az eredeti szerzőt az Instagram felületén, majd valaki más már a megosztott képet repostolja úgy, hogy nem az igazi eredetet, a tartalom előállítóját, hanem már a repostolt anyagot veszi át, és ott szerzőként nem a valós szerzőt, hanem a repostoló fiókját jelöli meg? Kezd zavarossá válni? Csavarjunk egyet a történeten: mi történik akkor, és vajon mi a helyes eljárás a sztoriban részt vevők számára, ha az eredetileg korántsem kereskedelmi céllal született kép végül egy webshop kereskedelmi célú posztjává válik? Így jártunk most a #BREW esetén: avagy a kísérlet még nem ért véget!

Bővebben…

Standard
egyetem, köz, politika

Lezüllesztett oktatás

Meglehetősen apokaliptikus hangnem uralkodik egy ideje az oktatásról, oktatáspolitikáról szóló cikkek megszövegezésében, a szakértők nyilatkozataiban, és talán már azok számára is nyilvánvalóvá vált, hogy valami nagyon nincs rendben, akik rendületlenül bíznak valami rakétaszerű kiugrásban (netán a PISA-tesztek elavultságának hirtelen felülvizsgálatában, eredményeink korrigálásában stb.). A Magyar Nemzet arról ír a kormányzati cselekvéstervezetre hivatkozva, hogy “a jelenlegi, 2014 és 2020 közötti uniós költségvetési ciklusban Magyarország rendelkezésére álló fejlesztési támogatás páratlan, ugyanakkor az utolsó lehetőséget jelenti hazánk számára arra, hogy a tudásalapú világgazdaságban versenyképes hazai felsőoktatás jöjjön létre”, ami lefordítva azt jelenti, hogy irtózatosan sok pénzt kellene valahogy elosztani egy olyan ágazatban, ahol az elmúlt időszakban csak és kizárólag drasztikus elvonások, szakok bezárása, létszámcsökkentés, folyamatos átszervezések, visszaszervezések, keresztszervezések, átalakítások, bezárások, fenyegetések, autonómiakurtítások, és hasonló, nem igazán a célként megnevezett helyzet felé irányuló intézkedések voltak jellemzőek. Tegyük most félre az aktuálpolitikai szlogeneket, a pártpreferenciákat, a jobbos-balos-libsi konténereket, és lássuk be, óriási a baj: ezt mondjuk onnan lehet tudni, hogy már annak a kormánynak is világos, amelyik a vidám barakk propagandájával valami oktatási kánaánt vizionált mindeddig. Nézzük sorban, miben látja a kormányzat a problémákat, és szerintem hol siklik már megint félre a cselekvési tervnek nevezett költési lista, ami ha megvalósul, évtizedekre tökéletesen esélytelenné teszi a magyar oktatási rendszert értékelhető eredmények elérésére.

Bővebben…

Standard
#BREW
digitális

A #BREW-kísérlet

Ha jól emlékszem, épp egy másik kutatás adatfelvételi fázisában voltunk, kávéztunk, és közben az Instagramon nézegettünk kávés képeket, amikor eszünkbe jutott, milyen jó is lenne hangulatos kávés képekkel bombázni a közönséget. Persze nem is akármilyenekkel, hanem az épp akkor favorittá váló, úgynevezett újhullámos kávéhoz kötődő atmoszférát, hangulatot, életképet szerettük volna képileg megfogalmazni, annak a rituáléval felérő mivoltát. Rá is kerestünk néhány ilyen jellegű profilra, és figyelni kezdtük, mit és hogy csinálnak, és innen egyenes út vezetett ahhoz, hogy egy újabb kutatási projekt körvonalazódjon (így kávézzon az ember kutatók társaságában). 2015 őszén az újhullámos közeg az Instagramon egészen jól behatárolható közösségként működött, mindenki ismert mindenkit, viszonylag alacsonyak voltak a követési számok, lassabban csorogtak a lájkok, viszont egyre csodálatosabb, kifejezőbb képi világ kezdett kirajzolódni, aminek a közös nevezője a kávé — a gyümölcs, a pörkölőből kiömlő bab, a frissen őrőlt szemcsék, és a lassan lefolyó, bordós-bíborosan melengető ital — feltétel nélküli szeretete. El is határoztuk, hogy valamilyen úton-módon “betörünk” ebbe a körbe, ami jelentős kihívás volt, hiszen akkoriban sem a kávé ezen ágához nem konyítottunk egy parányit sem, se iparági ismerősökkel nem rendelkeztünk, és visszatekintve azt is kijelenthetjük, hogy kevés fogalmunk volt arról, hogy működik az Instagram. Tudom, mindenki, aki posztolgat, azt gondolja, tudja, de ahogy a céljainkat kezdtük tudatosan megvalósítani, arra kellett rádöbbennünk, sajnos ez nem igaz. Eleinte egy kicsit trollos hozzáállással indítottunk, ami csupán annyiban nyilvánult meg, hogy el szerettük volna téríteni az érintett kávés közösségben az egyik leggyakrabban használt hashtaget, történetesen a #brew kifejezést (ami az alternatív kávé egyik megfelelője, akkoriban talán a legfelkapottabb volt), hogy a mi profilunkra irányítsuk az erre rákereső látogatókat, így biztosítva előkelő és megkerülhetetlen szerepünket egy olyan közegben, ahol a kutya se ismer bennünket. Hamar rá kellett jönnünk azonban, hogy ez az egész kaland ennél jóval összetettebb, és sokkal komolyabb felkészültséget igényel — és innen indult a valódi kutatás.

Bővebben…

Standard