Az e-könyv olvasás hete – 2015


Immáron hagyományosan, bár tőlünk boldogabb vidékeken valójában már kifulladóban, március első hete az e-könyv olvasás hete, aminek csupán annyi az értelme, hogy sikeresen evangelizálja az új paradigma terjedését. Nálunk továbbra sem történt meg az áttörés ezen a fronton: annak ellenére sem, hogy akármikor utazom metrón vagy vonaton, már fele-fele arányban látok nyomtatott és elektronikus könyveket olvasókat. És szerintem ez tökéletesen rendben is van. Jó lenne elérni végre arra az álláspontra, hogy mindegy, milyen technológia vagy médium az alapja, a lényeg az, hogy olvassunk. Sokat és jót: jó sokat. Nem tudom, a mi iskolarendszerünk miért megy alapvetően ez ellen (mert ha valaki figyeli a gyermekét, hogy igyekeznek intézményesen leszoktatni őt az olvasás szeretetéről, tudja, hogy sajnos ez a helyzet), de ne hagyjuk, hogy leszokjanak a történetekben való lubickolásról, a fantázia-világokban való tévelygésről, arról, hogy szomorúak legyenek egy szövegtől, majd egy másik felvidítsa őket, és mindezt élvezzék! Érezzék a bizsergést, ha egy kemény fedelű, vaskos kötetre bukkannak, vagy ha épp letöltöttek egy új mesét a Kindle-re: mindegy, hogy így, vagy úgy, de hagyjuk, olvassanak. Igen, hagyni kell, mert ők eleve szeretnek olvasni: minden könyv egy-egy titok, a “mi van benne?” kincskeresése, a felfedezés technikája. És kedves felnőttek, szülők, olvassatok ti is, olvassunk mi is – ha mesére fáj a fogunk, olvassunk azt, ha krimit, akkor azt, ha papíron sorjáznak a betűk, akkor úgy, ha Kindle-ön nagyítjuk őket megfelelő méretre, akkor meg úgy. Ezen a héten azért, ha lehetőség van rá, éljünk a kedvezményekkel, próbáljuk ki, ha még nem tettük volna, az e-olvasást is. Aztán ki-ki olvasson tovább úgy, ahogy szeret!

Hogy lehet szexi a magyar film?

A héten egy mozgókép-forgalmazói konferencián jártam, ahol az újmédia forgalmazást érintő kérdéseit vázoltam – mondhatni, ezzel egy mély szakadék egyik oldalán álltam, a másikon a hagyományos forgalmazásban szocializálódott szakemberek néztek rám, mint az ördög ügyvédje (lévén, hogy a torrentet és más, nem hagyományos mozis megjelenítési és terjesztési eszközt éltettem). Többször előkerült a kérdés, hogy a 2012-ben listázott 53 magyar film miért nem jutott el a szélesebb közönséghez, miért nem volt visszhangja, és főleg, a fiatalok miért nem cuppantak rá azonnal. Elhangzott, hogy már azt is sikerként könyvelték el, hogy az Urániában be tudták mutatni a filmeket egyesével, valamint a Duna televízió (gondolom, éjfél környékén) leadta őket. Ezen túl jártak a filmek vidéki művészmozikban, és rendeztek néhány filmklubot is, ahol szakértők segítségével igyekeztek bevonni a fiatalokat a diszkusszióba – kis létszámmal, de legalább sikeresen megszólítva őket. Nem tisztem bíráskodni, de véleményem szerint alapvetően elhibázott koncepció alapján vágtak bele a forgalmazási részbe, ami előre meghatározta a sikertelenséget is. Ha nem egy mélységesen mély szakadék két oldaláról magyaráznánk egymásnak, ideális esetben tíz perc alatt fel lehet építeni egy olyan stratégiát, amivel nemhogy feloldjuk a magyar film iránt érzett gátlásainkat, de egyenesen az lenne ciki, ha valaki nem ismerné ezeket az alkotásokat.

Continue reading

Netsemlegesség és Internetkon

Bevált a fenyegetés, és ténylegesen is beindult a Deutsch Tamás vezette internetes nemzeti konzultáció magáról az internetről, ami – ha még emlékszünk rá – az őszi netadó belengetése körüli felháborodást követően pattant ki Orbán Viktor fejéből. Hogy turbózzuk a metareflexív rétegeket a konzultáción, valahogy úgy néz ki a dolog, hogy egyelőre kérdéseket (és ötleteket – de mire nézvést is pontosan?) küldhetnek be az állampolgárok, amelyekből majd válogat Deutsch és csapata, és ezt a válogatást teszik fel valamiféle szavazásra. Több körös ismeretlenes és “értelmetlenes” egyenlet ez, amit azért sikerült úgy tálalni, mintha az valami tudományos támogatottsággal is rendelkezne (ti. tessék szépen komolyan venni!), lévén, hogy a 2012-ben az MTA Bölcsészettudományi Központjának bábáskodása alatt született Médiatudományi Kutatócsoport tagjai (btw, jogászok) írnak különböző témakörökben az oldal blogjába. Sorra lehet venni a szövegeket, nekem most egyhez volt türelmem: a Bartóki-Gönczy Balázs klaviatúrájából származó “A hálózatsemlegesség körüli vita” című bejegyzéshez.

Continue reading

Kópérájt

Meggyőződésem, hogy a szerzői jog, a.k.a. copyright jelenlegi formájában, átláthatatlanságában, életszerűtlenségében, ökörségében, felhasználóellenességében nem tartható. Amíg ez van, addig illegális le- és feltöltögetés is lesz. Punktum.

Radnóti angolul

Az elmúlt év több okból kifolyólag is Radnóti Miklósról szólt egy kicsit, ami azért mégis csak örömteli dolog, és mindeközben az AMERICANA eBooks boszorkánykonyhájában is készült valami, amit az új esztendő elejére szántunk – és most itt is van! Megjelent ugyanis az Eclogues and Other Poems című kétnyelvű kötet, amibe Jack Roberts válogatta és fordította a verseket. Önmagában óriási büszkeség, hogy ilyen rangos irodalmi kiadvánnyal rukkolhattunk elő, aminek még növeli az értékét, hogy méltó módon zárja a Jack Roberts műveiből összeállított sorozatunkat. De amint a lezárása valaminek, úgy talán kezdete is lehet valami másnak: tervezünk még Radnóti műveihez kapcsolódóan további kötetet, meglátjuk, sikerül-e. Szívügy, tehát rajtunk igazán nem fog múlni. Addig is szívből ajánlom ezt a kötetet, ami – a szokásoknak megfelelően – ingyenesen letölthető e-könyves formátumokban (Kindle és epub verziókban), valamint megrendelhető puhafedeles könyvként is. Indulhat a letöltés!

A bölcsészet hasznáról – már megint…

Lesz egy ilyen beszélgetés (amit körlevélben gesztus értékű kezdeményezésként harangoztak be…): “Kerekasztal-beszélgetés a bölcsészettudományok hasznáról az MTA elnökének részvételével“, ami remélhetőleg azért tényleg értelmes vitát generál (a résztvevő tudósok névsora azért akár garancia is lehet), ám ettől még nem lesz szimpatikusabb az egész “hasznosság” elv vissza-visszatérése a bölcsészettudományok tekintetében. Ezzel kapcsolatban gyorsan ki is merítem a shameless self-promotion kategóriáját, de nem önajnározásilag, hanem kizárólag közhasznúlag: ebben a KindleReads számban van ugyanis Kovács András Bálint fontos írása, a “Mire jó a bölcsészet”, ami azóta sajnos az ÉS fizetős kapuja mögött várja az olvasókat. Ebből idéznék felütésként – a többit tessék kimazsolázni, érdemes:

A hasznosság kérdése a bölcsészet vonatkozásában elsősorban mindig a politikával kapcsolatban merült föl.

A 2011-es cikket akár ma is írhatta volna KAB (kudos neki!).