DragonWeb

Ha ma lennék gólya

{2010. szeptember 2. csütörtök – 10:20}

Azon gondolkoztam nemrég, vajon milyen lenne, ha ma kezdeném az egyetemet, vajon mit és hogyan csinálnék másként a mai eszemmel, és főleg a mai technikai háttérrel. Arra gondolok, hogy anno a kérdés az volt, vajon spirálfüzetbe vagy külön lapokra jegyzeteljek – egyáltalán, hogy a francba is kell jegyzetelni, miről is van szó: csak kulcsszavakat írjak, vagy tanuljak gyorsírást, mert másképp nem megy? Vegyem fel az előadást diktafonnal (igen, akkor is volt ilyen, bár ugye akkor apró kazettákkal vacakoltunk), aztán otthon, hatszor visszajátszva próbáljam kiszűrni a lényeget? Egyáltalán mi a lényeg, honnan tudom, hiszen itt nincs vastagon szedett szövegrész, meg apró betűs plusz információ? Kardinális kérdésként éltem meg továbbá a megfelelő íróeszköz használatát is: ha pánikszerűen jegyzetelek, a golyóstollat egyre jobban rányomom a papírra, elfárad, megfájdul a kezem – legyen inkább klasszikus töltőtoll, az jobban siklik, vagy inkább az akkor megjelent zselés a nyerő, netán kerámia betétes toll? És akkor még nem beszélünk arról a sokkról, amikor először kellett esszét írni és – figyelem, életem első kemény megrázkódtatása – gépelve beadni! Arról a hőskorról van itt szó, amikor PC-t csak szülők munkahelyén láttunk, és a Windows 95 nevű csúcstechnológiát nem tudom hány floppy diskről kellett telepíteni, a fájljainkat parancsorból lekérdezni a DOS-ban – vagyis automatikusan egy kivénhedt, bilikék vagy bilizöld színű, hordozhatónak titulált mechanikus írógéppel versenyeztem még. Arról a hőskorról van itt szó, amikor UNIX rendszeren Mozaic böngészővel kerestünk az Altavistán, és Pine-ban kaptuk az elhanyagolható számú emailt. A fénymásolást családilag, munkahelyi gépekkel lehetett megoldani, máskülönben kifejezetten luxuscikknek számított, vagyis inkább kézzel írtuk át egymás jegyzeteit (ha sikerült kisilabizálni a másik írásképét).

Tovább »

Hozzászólások (2)

Kiadók kontra saját kiadás: mit hoz a digitális korszak?

{2010. augusztus 30. hétfő – 14:35}

Egészen nagyra felfújt lufi kezd formálódni annak folyományaként, hogy egyrészt az ismert szerző, Seth Godin úgy döntött, faképnél hagyja kiadóját, és a jövőben saját kiadásban fogja megjelentetni könyveit, másrészt pedig a The Guardian hasábjain Ray Connolly is amellett érvelt, hogy bizony a jövő Godin útját látszik favorizálni. A Techcrunch-on Paul Carr egészen érthetetlen kirohanást intézett nevezett szerzőkkel szemben, míg ugyancsak a The Guardian oldalain válaszol jóval higgadtabban Ursula Mackenzie – a lényeg persze az ő nézőpontjukból az, hogy a kiadókra és szolgáltatásaikra soha nem volt nagyobb szükség, mint most. Egyrészt az ilyen viták parttalanok, hiszen illene az egyes szerzők helyzetét megítélni – hiszen mondjuk éppen Godin nem az a figura, akit nagyon sajnálni vagy temetni kellene szerintem, nagyon jól meglesz ő kiadó nélkül is, mások meg nyilván belebuknak az efféle vállalkozásba. A kiadók elleni meglátások arra irányulnak, hogy ezek az intézmények – többségük legalábbis – egyszerűen nem tart lépést a korral, és fogalmuk nincs arról, hogyan kezeljék a digitális korszakot: ebben szerintem van valami, jómagam is tudnék rögtön jónéhány olyan kiadót említeni, ahol kifejezetten rettegnek, ha valaki kiejti a száján azt a szót, hogy ebook. Márpedig ha nincsenek tisztában a jelen (és a közeli jövő) kihívásaival, és nincs ezekre valami működő válaszuk, akkor tényleg redundáns a jelenlétük. Az ellenérv persze rögvest a szakmaiság, a kapcsolati rendszer, a terjesztés, a profi szerkesztés, vagyis egy olyan bejáratott és minőséget produkáló intézményesített rendszer, amely például Paul Carr szerint a könyvek megítélését is előbbre viszi, hiszen ha egy jól bejáratott nevű kiadó logója szerepel a könyv borítóján, mondja, egészen biztosan többen vásárolják, több felkéréshez jut a szerző, mintha saját maga botladozna a szerkesztéssel és a terjesztéssel. Ráadásul az ember nem tudja saját magát szerkeszteni rendesen – ott vannak mindjárt az elütések, fogalmazásbéli problémák, stb.

Tovább »

Hozzászólás (0)

Egyetemi honlapok – az egységes arculat útján

{2010. augusztus 28. szombat – 12:03}

Régóta dédelgetett illetve hallatott elképzelés volt, hogy az SZTE lépjen az egységes arculat irányába, és például legalább a Kari honlapok szintjéig valamiféle vizuális és felépítésbeli közösség mutatkozzon meg. Teljesen véletlenül bukkantam rá a folyamat első jeleire, amely már három Kar honlapján látható: az Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar, a Gazdaságtudományi Kar és az Állam- és Jogtudományi Kar oldalai már az egyetemi honlap átszínezett, így könnyen megkülönböztethető változatai. Könnyű persze a központosítás ellen is érvelni, ám kétségtelen, hogy ha valaki megszokja a fő oldal navigációját és felépítését, akkor könnyebben fog navigálni a karok oldalain is, hiszen hozzászokik a struktúra logikájához, ráadásul hamarabb megtalálja a keresett információt is, hiszen minden navigációs pont ugyanott található, plusz a fő, központi elemek a felső és alsó sávokban ugyanúgy fellelhetőek. Mindemellett az sem elhanyagolható szempont, hogy az egyetem így egységes arcot tud mutatni az érdeklődők felé, ami – mondani sem kell – tőlünk nyugatabbra alap elvárás. Más kérdés persze, hogy ahhoz, hogy mindezen elképzelés működjön is, néhány dolgot nem árt átgondolni.

Tovább »

Hozzászólások (4)

A történetmesélés jelene

{2010. augusztus 20. péntek – 10:29}

Néhány igen ismert kutatót hozott össze Kurt Reinhard az Institut für Theorie részére, akik arról beszélnek saját szempontjaik alapján, vajon mi is jellemzi az elbeszélést, a történetmesélést napjainkban, és merre tartunk, mit várhatunk a jövőben. Előkerülnek a jó öreg remediációs argumentumok, az oralitás kérdése és néhány egészen jó meglátás is – érdemes végighallgatni/végignézni, még ha nem is ásnak túl mélyre a kérdéskörben.

Persze a bevezetőt követően jönnek a tematikus részek, ahol már kicsit jobban kifejtve ismerhetjük meg az álláspontokat online videóval, közösségi médiával, vagy éppen transzmédiával kapcsolatosan: digitális kultúra iránt érdeklődők máris sasolhatják mind a kilenc részt!

Hozzászólás (1)