gasztro, publikáció

A kávé napjára hangolva

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt írtam a kávé világnapjával kapcsolatban, és azóta is töretlenül tombol az újhullámos kávékultúra hazánkban – mi sem illusztrálja ezt jobban, mint a látszólag naponta nyíló új helyek száma. Mára már egyáltalán nem okoz nehézséget beszerezni a minőségi kávét otthonra sem, egyre több online értékesítő havi előfizetési csomagokkal is előrukkol, és eszközök terén sem állunk rosszul, így kimondhatjuk, hogy ez a harmadik hullám végre tényleg végigsöpör Magyarországon. Most, hogy az idei kávé napjára készülünk, aminek ismét lesz hivatalos rendezvénye is (helló, ha valaki szeretne csevegni, ott tuti, hogy megtalál, egy fényképező lifeg majd a nyakamban, és ki-be rohangálok szüntelen), valami véletlen folytán a #BREW-kísérlet is ismét előtérbe került – egyrészt egy tanulmány, másrészt egy újabb előadás apropóján.

Bővebben…
Standard
fotográfia, kult

Mobil – kiállítás

Múlt héten abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy megnyithattam a PH21 Galéria aktuális időszaki kiállítását, ami ezúttal kizárólag mobiltelefonnal készült képekből állt össze. Október elejéig még látogatható a kiállítás, így ha valaki lemaradt a nyitásról, a zárás előtt még elkóborolhat arrafelé – tényleg érdemes! Úgy gondoltam, legyen lenyomata a megnyitó szövegének, így alant olvasható is.

Bővebben…
Standard
fotográfia

Képszerkesztési alapok: azonnal Instagram-sztár akarok lenni!

Alise Tifentale mondja, hogy minden fénykép (az analógra is értendő) alapvető törekvése a “kedvelhetőség” (likeability), és ezért gyakorlatilag minden kép megszületése pillanatától kezdve kompetitív, hiszen a figyelemért, a kedvelhetőségért verseng más képekkel. Ha az Instagramra vetünk egy pillantást, talán rögtön szembeötlik, hogy nem véletlenül szívecske a kedvelés szimbóluma (és nem a már jelentésváltozáson átesett hüvelykujj): pont ez a lényege a platformnak – kedvelhető képek sokaságát fogyasztani vizuálisan nap mint nap. Viszont a naponta milliónyi feltöltött kép közül kitűnni és elnyerni mások kedvelését nem mindig olyan egyszerű, mint aminek tűnik, és hamar frusztrálóvá válhat a vállalkozás még annak ellenére is, hogy fontos észben tartani, hogy a platformon való érvényesülés nem feltétlenül egyenesen arányos a képek minőségével. Én magam inkább nyilvános galériaként használom az Instagram felületét, ahol a képek, amik valamiért tetszenek, tesznek egy próbát, és kiállnak a nagyvilág elé – hátha másnak is tetszenek. Ha nem, az sem baj, persze olyankor kíváncsi vagyok, miért nem működik. Ha igen, az meg óriási öröm – ott is meg kell vizsgálni, mitől működött jobban, mint más képek. Sok összetevője van ennek persze, de az első és talán legfontosabb kérdés a kép minősége. Hagyjuk egyelőre az algoritmust, a lájkok számát, a követők garmadáját, és készítsünk olyan képeket, amik tetszenek nekünk. Majd tegyük ezeket a képeket mégjobbá.

Bővebben…
Standard
fotográfia

Tippek a profi kompozícióhoz

Ennyi technikai hablaty után térjünk a lényegre: a kompozícióra. Ha valaki azt hiszi, a profik attól profik, hogy minden technikát ismernek és a legjobb felszereléssel rendelkeznek, mindig a legmodernebb cuccokkal járkálnak, akkor nagyot téved – a profik képei azért emelkednek ki elsősorban, mert kiválóan komponáltak. Ez a legfontosabb aspektusa a fényképnek, ha a fotográfia a fénnyel írás művészete: a komponálás pedig nem más, mint a képen látható elemek lehető legideálisabb elhelyezése. Itt álljunk is meg egy pillanatra: igen, elhelyezésről beszélek, nem pedig elhelyezkedésről. Sokan gondolják azt, hogy a fényképezés arról szól, hogy valaki fogja a gépet, és amit lát, lekattintja, aztán vagy szép lesz a kép, vagy nem. Emlékszünk még a camera obscurára? Az volt az a szerkezet, aminek a megjelenése cezúrát jelentett a reprezentáció történetében, mert technológiai mediációt iktatott a szubjektum és a valóság közé. Ennek az lett az eredménye, hogy a kép nem a valóság azon szeletkéi, amiket kivagdosunk a realitás szövetéből egy virtuális ollóval, hanem a szubjektum által használt gépezeten keresztül létrehozott ábrázolás. Kaja Silverman például igen meggyőzően érvel amellett, hogy a fényképezésnek vajmi kevés köze van a valósághoz, az azzal való közvetlen kapcsolathoz, és azt mondja, termékenyebb az “analógia” kifejezést használni a helyzetre. Ez azt jelenti, hogy a kép, mint mediatizált virtualitás, analóg a valósággal, de egyébként egy kreáció, egy mesterségesen, eszközzel alkotott valami, nem pedig az előttünk feltáruló valóságból kiaragadott pillanat.

Bővebben…

Standard
fotográfia

Ciki vagy nem ciki? Az automata módokról

Oké, megvan a fényképezőgép, nagy az öröm, máris kattintsunk, mindegy, mit, mindegy, mennyit, csak kattanjon a zár, lássuk a profi képeket! Mielőtt nagyon elragadtatnád magad, érdemes esélyt adni a fényképező automata módjának. Ez a módot kiválasztó tárcsán mindenféle névvel állátott üzemmód ugyanis pontosan azt csinálja, amit korábban a mobilon megszoktál: meghozza helyetted a döntést, illetve döntések sorozatát, hogy neked semmi mással ne kelljen foglalkozni, csak célozz és lőj, és persze oszd meg gyorsan az Instagramon az eredményt. Én legalább egy hétig teljes automata vezérléssel készítettem a képeimet, egész egyszerűen azért, mert az új gépem lehetőségei és beállításai hirtelen olyan szerteágazónak és átláthatatlannak tűntek, hogy nem mertem változtatni a beállításokat. Az a kis Olympus kamera is olyan funkciókat adott, amikről sejtelmem sem volt, mire jók, ráadásul ha egy valamit átállítottam, ott volt rögtön két másik valami, amit szintén állítani kellett – de persze fogalmam sem volt, miért és hogyan. Nincs szükség frusztrációra, irány az automata mód. Kötelező kipróbálni!

Bővebben…

Standard
fotográfia

Hogyan válassz fényképezőgépet: DSLR vagy MILC?

A sok kávés-kávézós kép, amit magamnak vagy a #BREW-nak készítettem, megtanított rá, hogy szükség van egy képi arculat, egy azonosítható esztétika kialakítására. Egy idő után hiába próbálkoztam a mobil haladó beállításaival is, egyszerűen nem sikerült azt a minőséget és képi konzisztenciát elérnem, amire vágytam, amit szerettem volna, és amiről tudtam, hogy szükséges lesz. Félreértés ne essék, a mai napig szívesen kattintok a mobillal is, de nagyon ritka az, hogy ezek a képek megosztásra kerülnek. Számomra a mobil a snapshot, vagyis a pillanatkép esztétikáját idézi, ahol semmi más nem számít, csakis az adott momentum megragadása – ennek hosszú kultúrtörténeti háttere van természetesen. A fényképezőgép azonban valami egészen más, mert átalakítja azt, ahogyan látom a környezetem, ráhangol arra, tudatosítja, hogy fogadom be a látható világot, és felkészít arra, mit és hogy mutassak meg belőle. Minden technikai és esztétikai előnye mellett számomra talán ez a legfontosabb, amit egy ilyen eszköz adhat.

Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, milyen fényképezőgépet választ az ember. Ha mobilról váltasz, akkor evidens, hogy az ún. digitális kompakt kategóriát el is lehet felejteni, ugyanis azon túl, hogy mondjuk egy icipicit esetleg nagyobb képérzékelővel rendelkezik, vagy tényleg jobb képminőséget produkál, esetleg kényelmesebb vele kattintgatni, nem fog túlságosan nagyot lendíteni a képeiden, és hamar érezni fogod a korlátokat. Persze ebben a kategóriában is vannak iszonyat jó eszközök – de az árukból már simán kijön egy tükrös vagy tükörnélküli, cserélhető optikás gép, szóval akkor már inkább lépjünk kategóriát, ha az elhatározás megszületett.

Bővebben…

Standard