Hogyan juthatsz legálisan kiadás előtt álló e-könyvekhez?

Mivel kényszeresen vadászom az újabb és újabb könyveket mindenféle témában és műfajban, elkerülhetetlenül belefutottam olyan esetekbe, amikor felcsigázott érdeklődéssel, de nagyon szomorúan konstatáltam, hogy adott esetben a kötet megjelenésig még hónapokat kell várnom. Idegesítő helyzet, pláne akkor, ha a Goodreads-en vagy máshol már ott virítanak a recenziók, vélemények, csillagok stb.: gyorsan nekiveselkedtem nyomozni, hogy is tartozhat az ember gyereke ahhoz a kiválasztottakat magába foglaló kaszthoz, akik már hónapokkal egy könyv megjelenése előtt olvashatják is azt. Nyilván több lehetőség is létezik, én a NetGalley szolgáltatását próbálgatom éppen, és már megérte: szépirodalom, sci-fi, tudományos kötetek sorjáznak a Kindle-ömön teljesen legálisan, a kiadók jóvoltából, ráadásul ingyen, és a megjelenés előtt hónapokkal is akár. Az ötlet pofonegyszerű: a kiadók egyre inkább látják, hogy egy-egy jól sikerült recenzió, élménybeszámoló óriásit tud dobni az eladási statisztikákon (lásd: Amazon kommentek), így ha van lelkes érdeklődő, miért is ne bocsátanának rendelkezésükre e-könyves verziókat olvasásra, cserébe pedig nem várnak mást, mint hogy lássák, az illető el is mondja a véleményét nyilvános fórumokon is. Win-win.

Continue reading

Tudós ember kontra szövegszerkesztő

Rövid, ígérem, nagyon rövid kis panaszkodó bejegyzés lesz ez, amolyan önterápiás jegyzettel. Olyan jelenséget tár fel, amiről nem beszélünk, s talán soha nem is kerül felszínre, de nekem jó ideje keseríti az életem – feleslegesen. Jöjjön tehát egy kis technológiai determinista hozzáállásból szárba szökkent kiskáté kifejezetten bölcsészetet bűvölő tudós emberek részére, akik netán számítógépes szövegszerkesztővel állítják elő kiváló tanulmányaikat.

  • A bekezdés végére nem kell szóköz. Sem egy, sem több.
  • A bekezdés elejére nem kell szóköz. Sem egy, sem több.
  • A bekezdés első sorának behúzását a szövegszerkesztő képes automatikusan megoldani. Nem, nem kell, sőt: tilos tabulátorral bűvészkedni.
  • Idézet blokkot a teljes idézet tetszőleges behúzásával (pl. balról-jobbról egy-egy cm) lehet formázni – nem, nem a soronkénti tabulátor püfölésével.
  • Ha pl. a Word két teljesen helyesen írt szót zölddel aláhúz, és gyanúsan nagy a köztük lévő távolság a többi szóhoz viszonyítva, talán ideje megnézni, vajon nem folyamatosan dupla szóközzel töltjük-e ki a rendelkezésre álló oldalt.
  • Új bekezdést enter segítségével kezdjünk, ne milliónyi szóközzel és egy csinos tabulátorral próbálkozzunk.
  • A tanulmány végén nem kell még öt-hat entert ütni.
  • A tanulmány utolsó bekezdését nem kell nyolc szóközzel zárni.
  • A bibliográfia összeállításakor például függő sorbehúzást vagy sima listát érdemes alkalmazni, semmi esetre sem a fránya tabulátorral kell látszólag elrendezni az elrendezhetetlent.

Tudom, megkaptam már érte a magamért, de könyörgöm, ha csak ezt az egyetlen eszközt (értsd: szerszámot) kell használnia egy igen magasan képzett embernek egy produktum előállításához, ugye nem nagy kérés, hogy legalább alapszinten bírja az eszköz használatának csínját-bínját? Továbbá koncentráljon a tudós a szöveg tartalmára, ne akarjon rögvest tördelni is – az egy másik szakma. Hajrá markdown és tsai!

Tavaszi fuvallat a nyárban: AMERICANA Vol. X. No. 1.

Hát persze, hogy ismét késünk kicsit, de azért mégis itt van végre az AMERICANA – E-Journal of American Studies in Hungary legfrissebb száma, aminek ezúttal Karácsonyi Judit volt a vendégszerkesztője. Kifejezetten érdekes témaválasztékot sikerült felvonultatni: a Vámpírnaplóktól a terrorizmus esztétikai taglalásáig, Amiri Barakától és Maxine Hong Kingstontól Goofy és Dr. Csont lehetséges (film) noir árnyalatáig, a Gildától és Barbara Loden filmjeitől az amerikanisztika és a filmtudományok találkozási pontjainak felvonultatásáig bezárólag olvashat minden érdeklődő kiváló eszmefuttatásokat a szerencsére újfent meglehetősen vegyes nemzetközi szerzőgárdától. Szóval megint érdemes kattintani és olvasni, még így a nyár közepén is! Ősszel aztán jön a következő szám, és ezzel rá is kanyarodunk a 10., amolyan jubileumi évre (meglepetésekkel, különlegességekkel, ahogy az ilyenkor dukál), ami nagyjából elképzelhetetlennek tűnik, de tényleg azt jelenti, hogy már húsz kiadáson leszünk túl – ott majd ömlengek és visszatekintek bárdolatlanul persze. Most azonban tessék érdeklődő szemmel illetni az újdonságot!

Encounters goes Google Play

encounters

Eljött hát a nap, amikor régi vágyunk, miszerint az Encounters of the Filmic Kind című kötetünk e-könyvesítve is elérhetővé váljon, teljesült, ráadásul nem is akárhogy! Nem szimpla digitális kópiáról van szó: egyenesen egy javított kiadás érkezik a Google Play könyvesboltjával megbirkózni képes eszközökre. Rékával igyekeztünk javítani minden elütést, elírást, néhol a szerencsétlenre sikerült megfogalmazásokon is segítettünk, így valóban csak ajánlani tudom az új verziót mindenkinek (már akit ilyesmi érdekelhet). Óriási köszönet a JATEPress kiadónak, különösen Szauter Dórának, aki kitartóan végigvitte a projektet – ahogy mondani szokás, ha valaki hibát lel a kiadásban, az már tényleg a mi hibánk, ő mindent megtett a minőségért! Nincs más hátra, mint elzarándokolni az e-könyv jóárasított példányáért a Google Play-re!

A felejtés joga vs. algoritmikus emlékezet

Emlékszem, éppen vonatra szálltam fel, amikor az egyik újság címlapján megakadt a szemem azon az új EU-s rendelkezésen, miszerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy a róla tárolt, időközben indokolatlanul kellemetlen vagy netán szimplán irrelevánssá vált információkat töröltesse a Google keresőjéből, így az illető – vélhetően ez a rendelkezést üdvözlők argumentuma – végre tiszta lappal indulhat újra az élet kanyargós szerpentinjén a csúcs felé. Szép és mindenképpen jó dolog, ha az ember nem pusztán tisztában van a jogaival, pláne ha adatvédelemről van szó, és még szebb és jobb, ha él is ezekkel, ám furcsamód sehol nem számoltak be az egész ügy visszásságairól, alapvető problematikájáról, ami természeténél fogva nem is annyira jogi vagy etikai, hanem egyértelműen technológiai. Előbbi érvrendszerei élesítették a lövegeket: mást se hallani, mint hogy az EU végre térdre kényszerítette az amerikai, kizsákmányoló, adatainkkal folyamatosan visszaélő, ésatöbbi (jelzőket ízlés és vérmérséklet szerint be lehet ide illeszteni) keresőóriást, aki látszólag nem is érti, mi ez a nagy EU-fória (bocs, elcsépelt, rossz szóvicc…), hiszen ez konkrétan nem adatvédelmi kérdés, pontosabban nem úgy, ahogy azt kommunikálják, ráadásul nem is azt érik el vele, amit olyannyira áhítanak. Összeszedtem néhány gondolatomat erről az ügyről, ennek eredménye a cikk az Apertúra Magazinban.

A markdown beleszól az elméletbe

Már régóta foglalkoztatott az, hogy a kedvenc web alapú írásmódom, a markdown (aminek segítségével például a jelen szösszenetet is elkövetem, így, folyamatos jelenben) miként változtatja meg magát az írás modus operandiját, és mindezt hogyan lehet elméleti keretek közt taglalni, hiszen ez – és a mellette felsorakoztatható egyéb, hasonló elven működő technikák sokasága – valami egészen más alapra helyezi a digitális írás mibenlétét. Szűts Zoltán kért fel még tavaly, hogy az Irodalomismeret számára írjak valami irodalom és digitális kultúra függvényében értelmezhető tanulmányt, így adódott a lehetőség, hogy átgondoljam, mégis mi köze egy szövegbeviteli módnak az irodalomelmélethez. Minél többet foglalkoztam a témával, annál inkább világossá vált, hogy igen sok: a markdown tökéletes példája annak, ahogy a klasszikus hipertext magába építi a programnyelvi szintet is, és így önmaga tipográfiai-megjelenési kontrolljaként is működik, tehát a szöveg bevitele és megjelenése nem a szövegszerkesztő interfész parancsaitól függ, hanem magából a szövegből ered. Tökéletes példája annak, amit Jacques Lacan úgy fogalmazott meg anno, hogy “nincs metaszöveg”. A tanulmány letölthető az Irodalomismeret oldaláról, vagy alant olvasható.

Dragon Zoltán: Az írás algoritmikus foka by dragonweb